Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.
csolta. Az elemek összessége révén a pátriárkái hagyomány egyedülálló helyzetet foglal el a bibliai hagyományban és a Pentateuchus-tradícióban. A Genezis elbeszéléseiből megismert történeti és szociális környezet nem a fogság utáni korba vezet. Ha sok olyan elemet is találunk bennük, amelyek a tizenkét törzsből álló Izraelhez ill. királysághoz kapcsolódnak, mégis a préjahvista kor világát akarják megjeleníteni5b, s arról tanúskodnak, hogy a pátriárkák emlékét őrző és hagyományozó Izrael történetinek tekintette az atyákat. VÉGSŐ KIÉRTÉKELÉS A pátriárkák történetének kánoni formája hosszú és bonyolult folyamat során alakult ki. Abrahám, Izsák és Jákob alakját úgy ismerjük meg belőle, ahogyan Izrael azt évszázadokon át megélte, és a hit fényében magyarázta. A redakció teológiailag újra meg újra továbbértelmezte az atyák hagyományát, és a hagyomány korábbi elemeit kisebb vagy nagyobb terjedelmű későbbi részletekkel bővítette. Ezért a végső formából nem lehet a pátriárkái kort vagy a pátriárkák élettörténetét egyértelműen rekonstruálni. A Genezis elbeszélései nem is történetírói célzattal készültek. A pátriárkák története műfaját tekintve nem életrajz vagy fogalmaink szerinti történetírás. Az elmondottak alapján, mint azt a kutatástörténetben láttuk, sok biblikus az egész pátriárkái hagyományt késői eredetűnek tekinti, s így magukat a pátriárkákat sem tartja történeti személyeknek. Sokan elfogadják ugyan, hogy a hagyomány a fogság előtti korban veszi kezdetét, de kétlik, hogy annak jelenlegi formájából autentikus ismereteket szerezhetnénk az ún. pátriárkái korról. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a mai kutatást általában a tartózkodás jellemzi ebben a kérdésben. Ugyanakkor a kutatók egy másik része továbbra is számol azzal, hogy Genezis elbeszéléseinek számos eleme (a pátriárkák családi-nemzetségi társadalmi környezete, egy a mózesi jahvizmustól különböző vallástípus) az Izraelt és a mózesi jahvizmust megelőző világot, az ún. pátriárkái kort tükrözi. Nem tekintik lezártnak a hagyomány történetiségével kapcsolatos problémakört, nem győzték meg őket a historicitás ellen hozott érvek, és a téma átgondolását képviselik új szempontok alapján. Erre adnak indítást C. Westermann kutatásai, főként azonban R. W L. Moberly megállapításai iránymutatóak a pátriárkák vallásának kérdésében, amelyek egyúttal egy új megközelítés lehetőségét nyitják meg a történeti pátriárkák kutatására. Mindent összevetve, a kutatásnak ezt az irányát tartjuk mértékadónak. Még egy utolsó szempontot is hozzá kell tennünk az elmondottakhoz. A Genezis elbeszéléseinek vizsgálata azt igazolja, hogy az elmondott események elhelyezhetők az ókori Kelet világában, és elemeik vonatkozásba hozhatók a kor különböző adottságaival. A részletek (városok és tájnevek, népek, jogszokások stb.) ugyan sokszor nem azonos, hanem korábbi és későbbi históriai viszonyokkal állnak összefüggésben, de egy sem kitalált adat, és hátterükben a valóságos történelem áll. Megfontolásra késztet az a tény, hogy Izrael élő személyeknek tekintette a pátriárkákat és a történelembe, a valós világba helyezte el őket. 56 PREUSS, H. D., Theologie des Alten Testaments, Bd 2, Stuttgart, 1992, 2-4.13. old. * (A tanulmány az OTKA TO 322767 számú kutatási szerződés alapján jött létre) 74