Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
Teológia 2001. 3-4. szám VANYÓ LÁSZLÓ Az ókeresztény ikonográfia eredete 1. A KEZDET ÉS EREDET KÉRDÉSE A kezdeten itt azt a dátumot értjük, amikortól az első kereszténynek nevezhető műalkotás ismert lett számunkra, az eredeten pedig azt a történelmi és szellemi közeget, amelyből ez a művészet megszületett. Amíg az ókeresztény irodalmat a katakombák emlékeivel és 4. századi keresztény építészeti és képzőművészeti alkotásokat együtt a klasszikus antikkor hanyatló, epigon appendixének tekintették, könnyű volt megválaszolni az eredet kérdését, mivel az ebben a perspektívában nem is lehetett más, mint a mintaszerű klasszikus dekadens változata, „rontott kiadása". Ez a szemlélet az eszteticizmusnak hódolt, az ikonográfia kérdése szinte azonosult a kompozíció, a formai tökély kérdésével. Ma másként látjuk ezt. A kortárs pogány művészetnek igen gazdag ikonográfiái készlete volt ugyan, amit azonban már nem lehetett mélyíteni, csak széliében terebélye- síteni, emiatt üres retorikává sorvadt. J. Fontaine ókeresztény költészet születéséről írt könyvének az előszavában ]. Perret a következőket mondja: Az irodalomtörténetben nem oly gyakori, hogy valaminek a születését meg lehet látni. Görögországban, Rómában, akármilyen messze megyünk is vissza a múltba, már ott van Homérosz és Plautus, akik a küszöbön mosolyogva várnak ránk, megtisztelve minket tökéletességükkel, de ez olyan tökéletesség, amelyről nem tudjuk, miként érték el. A keresztény latin költészet - ellenkezőleg - velünk, a szemünk előtt kezdődik, az időben.1 Valamelyest ugyanaz a helyzet az ókeresztény művészet egyéb területeivel, bármely másnál jobban ismerjük forrásvidékét, szinte datálni lehet keletkezését, keletkezése és eredete mégis elég rejtélyes. Elméletek születtek és buktak meg az ókeresztény művészet eredetéről, volt, amelyik Keletről, Szíriából származtatta, az ókeresztény művészet egészét azonosította a Palmyrából is ismert expresszivitással; volt nézet, amelyik Rómát tartotta e művészet szülőjének, minthogy itt maradt fenn a legtöbb emléke, és ennek következtében esküdött klasszicizáló formanyelvére. Igaz, ezek az elméletek akkor születtek, amikor Palesztina emlékei még nagyrészt feltáratlanok voltak. 1 „Dans l'histoire littéraire, il n'est pas si fréqment qu'on voie naître quelque chose. En Grece, a Rome, si hant que nous remontions. Homere, Plaute sont déjà la; ils nous attendaient sur le senil, et c'eat en souriant qu'ils nous font les honnenrs de leur perfection; mais perfection dont nous ne sauront pas comment elle a été atteint. La poésie latine chrétienne, an contraire, comme devant nous, sous nos yeux, dans le temps". J. FONTAINE, Naissance de la poésie dans l'Occident Chrétien, Erndes Augustinien- nes, Paris, 1981, Préface, 9. old. 75
