Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.

A pátriárkái család a politikai intézmények megjelenése előtti kor életformája: a család az élet teljessége, egyenlő a közélettel. Az egyén kizárólag a családtól függ, míg a politikai organizáció és intézmények megjelenésével az egyén már a politikai tekintélytől függ, a nagyobb szervezeti egységtől, pl. az államtól, amelynek a család is része.

A politikai organizáció előtti család tehát autark (önellátó, öntörvényű), nem tartozik további nagyobb politikai, gazdasági, kulturális vagy vallási egységhez. A pátriárkái családnak az itt vázolt jellegzetessége következik abból, hogy szabadon vándorolnak, nincsenek alávetve egyetlen városállam fennhatóságának sem, helyzetüket a városlakókkal kötött szerződésekkel rendezik. A család egyetlen, s egyben korlátlan feje a családfő, a pátriárka. O dönt fiai házasságában (Gén 24,3-9; 28,2), Abrahám elűzi Hágárt és a tőle származó fiát, Izmáéit (Gén 21,8-14), hajlandó feleségét is feláldozni saját védelméért (Gén 12,11-13 vö. 20,2), dönt az elsőszülöttségről (Izsák-Izmael Gén 21,10; 25,5 stb.).

Az autarkia megnyilvánulásai:

Politikai autarkia: a család a belső rend és a külső veszedelem tekintetében magára utalt. A család rendjét a pátriárka tekintélye biztosítja. A külső veszedelmeket igyekeznek kikerülni, mert a család ereje kevés háború indítására vagy védelemre (lásd Abrahám magatartását Egyiptomban, feleségét húgának mondja, hogy életben maradjon: Gén 12,11-13; Abimelek Gerár királyával szemben szintén: Gén 20,11 vö. 34,30). Ezért a pátriárkák nem ismerték a háborút (a Gén 14. fejezete későbbi eredetű, ahol Abrahám Lót kiszabadításáért háborúzik).

Bíráskodási autarkia: a családfő egyben bíró is a család ügyeiben. A jog azonos a családjoggal, amelyet a szájhagyomány ad tovább, és alig választható el az erkölcstől. Gazdasági autarkia: minden vándorló család egyúttal önálló gazdasági egység. Az élet fenntartását a saját nyáj és a városlakókkal való cserekereskedelem biztosítja. A család jóléte és ereje a vagyon (elsősorban a nyáj) nagyságától függ (Gén 13,5; 26,13).

Kulturális autarkia: mindaz, ami a nagykultúrákban a megosztás eredménye, a pátriárkái családban az együttélés része. Ez vonatkozik a szellemi és anyagi javakra is (művészet, nevelés, hagyomány és bölcsesség).

Vallási autarkia: a család azonos a vallási közösséggel is, nem tartozik más nagy vallási közösségekhez. Hiányzik a nagykultúrákra jellemző kultusz, amelynek ünneplésére a szentélyhez összegyűlnek, nincs külön pap, a családfő maga végzi a papi cselekményeket.

A családot egyedül családi jellegű események mozgatják. A világpolitika kívül esik a pátriárkái történetek horizontján, a születés, házasság és halál a Genezis elbeszéléseinek visz- szatérő témája. Hasonló érdeklődést találunk az ókori Kelet törvénykezésében, amelyre még visszatérünk.

A pátriárkákat életmódjuk alapján a Genezis elbeszélései félnomád állattenyésztőkként mutatják be. Sátorban laktak (Gén 12,8; 13,3; 18,1-10), kisállatokat, kecskét, juhot, teherhordó állatként szamarat tenyésztettek (Gén 30,32-34.43), nyájukkal vándoroltak (Gén 12,9; 13,3), kutakat ástak, kerestek (Gén 21,30; 26,15-22). Ennek során kapcsolatba kerültek a letelepedett lakossággal, a vitás kérdéseket (kutak használata) szerződésekkel rendezték. A pátriárkái történetek a kánaánita lakossággal rokonszenveznek, nem úgy, mint a későbbi szövegek. A pátriárkák esetében a vándorlást az isteni indítás és az ígéretek is meghatározzák.

Összegzésként elmondható, hogy a Genezis elbeszéléseiben a pátriárkák életformájáról megrajzolt kép beilleszkedik az ókori Kelet általunk ismert társadalmi és szociális viszo—eeeeee 70 E==-----