Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.
núsítja legjobban a pátriárkák vallásának elkülöníthető önállóságát és különbözőségét a mózesi jahvizmustól37. A felsorolt karakterisztikumok a következőkre világítanak rá: a) Az egyes elemek, pontok egymást kiegészítve összefüggésben állnak egymással, és egy megkülönböztethető vallási szellem és mentalitás képét nyújtják. b) Az így felismerhető pátriárkái vallás szelleme világosan más, mint a mózesi jah- vizmusé, éspedig azé a jahvizmusé, amelyet a Pentateuchusban találunk az Exodustól a Deuteronomiumig képviselve. c) Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen vallási szellem egyszerűen csak kitalált legyen, legkevésbé olyan valakitől, aki benne élt a mózesi jahvizmus világában. d) A pátriárkái vallás megfelel valamilyen történeti realitásnak, vagy egy eredeti ősi, pré-jahvista vallás valamiféle formája, vagy a jahvista valláson belül egy „nem ortodox" irány (pl. korábbi Jozija reformjánál) tanúja. Ez utóbbi elképzelésnek azonban az a leg nagyobb problémája, hogy a pátriárkái vallásban teljesen hiányzik a szentség és kizárólagosság, ami pedig a jahvizmus egyik alapvető vonása. Nehéz elképzelni a jahvizm bármiféle formáját, amelyből hiányoznak ezek a karakterisztikumok. Az a törekvés hogy a „nem ortodox" pátriárkái vallást olyan „nem ortodox" jahvizmussá hasonítsák, amely a Jozija-reform előtt létezett (M. Köckert) vagy azzal párhuzamosan (]. Van Seters), s az egyszerűen nem más, mint egy és ugyanazon vallási jelenség különböző megjelenése, nem vesz figyelembe egy fontos tényállást. A Józsue-2 Királyok könyve számos olyan vallási szokást vagy gyakorlatot ír le, amely ugyan valamilyen mértékben eltér a Pentateuchus törvénykezésének előírásaitól, de a JHWH tiszteletére elkötelezett vallás alapvető vonása, a szent Isten eszméje, minden változatban jelen van. R. W L Moberly megállapításainak nyomán A. Pagolu a pátriárkák vallásáról írt monográfiájában (1998)38 az atyák kultikus gyakorlatának átfogó bemutatását nyújtja, az oltárok és áldozatok, az imádság, az emlékkövek, a tized, a fogadalom, a tisztaság és tisztátalanság elemzése alapján39. Az a célja, hogy ezeket összefüggésbe állítva körvonalazza a pátriárkák vallásának eszméjét, s egyúttal kimutassa annak megkülönböztethető önálló voltát, akár az ókori Kelethez akár a későbbi izraelita valláshoz való viszonylatában. A. Pagolu nem tér ki a pátriárkák vallásának históriai kérdéseire sem a bibliai szöveg történetkritikai elemzésére, hanem a Genezis 12-50 fejezetek jelenlegi kánoni szövegét veszi alapul. Kétségtelen, hogy a végső szerző vagy redaktor egy természetében és keletkezési idejében különböző anyagot kapcsolt egységbe, A. Pagolu tudatosan mégis a szinkronikus megközelítést választja elemzésében. Szerinte ugyanis a pátriárkák hagyománya, s benne az atyák vallása és életmódja a maga következetes egységében csak a végső szerző, ill. redaktor perspektívájában látható40. A pátriárkák bemutatásának egységében tűnik ki életformájuk, hitük és vallási szokásaik felismerhetően önálló volta. 37 A szentség témájának részletes kifejtését a pátriárkák vallásának összefüggésében bővebben lásd MOBERLY, R. W. L„ The Old Testament, 99-103. old.; - KORNFELD, W. / RINGGREN, H„ art. dip qds, ThWAT VI., kol. 1179-1204,1186-1188 (II.l) 38 PAGOLU, A., The Religion of the Patriarchs (JSOT'S 277), Sheffield, 1998. 39 PAGOLU, A., The Religion of the Patriarchs, 33-85, 86-134, 135-170,171-191,192-213, 214-242. old. 40 PAGOLU, A., The Religion of the Patriarchs, 26-32. old. 67
