Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.
A felsorolt kultikus szokások (oltárok, emlékkövek stb.) sajátos vallási karakterét az összehasonlító vallástörténeti elemzés teszi egészen nyilvánvalóvá. A bibliai hagyomány feltételezi az alapvető folyamatosságot a pátriárkák és a későbbi Izrael hite között, de ugyanez nem mondható el a pátriárkák kultikus szokásainak és a későbbi izraelita kultusz gyakorlatának esetében. Míg a Genezis elbeszélései egyes szokásokat természetesnek írják le a pátriárkákkal kapcsolatban, ugyanezek a későbbi Izraelben kifejezetten tiltottak. Ezen túlmenően a későbbi Izraelben és az ókori Keleten az istentisztelet hivatalos volt, intézményesített kultusszal és erre elkülönített kultikus személyzettel, meghatározott kultikus alkalmakkal (ünnepek) és célzattal, részletesen előírt cselekményekkel. Ezzel szemben a pátriárkák kultikus ténykedésének nincs hivatalos formája meghatározott kultikus hellyel és személyekkel, áldozatokkal és előírt tevékenységgel. Szembetűnő az is, hogy a rituális-vallási tisztaság és tisztátalanság eszméje, az elkülönítettség, teljesen háttérbe szorul a pátriárkák esetében, míg a későbbi Izraelben ennek döntő szerepe van. Az összehasonlítás a pátriárkái vallás felismerhető családi és félnomád jellegét tanúsítja, amely kívül áll a letelepedett társadalmak intézményes vallási keretén41. Mindent összevetve a Genezis 12-50. fejezeteiben a pátriárkák istentiszteletéből és kultikus gyakorlatából a mózesi jahvizmustól elkülöníthető vallási forma és eszme rajzolódik ki. A mózesi jahvizmushoz való viszonyában A. Pagolu nem keresi a Genezis elbeszéléseiből kirajzolódó pátriárkái vallás eredetét és historicitását, de megjegyzi, hogy az nem lehet későbbi képzelőerő terméke42. A pátriárkák vallásáról mondottakat értékelve megállapítható, hogy C. Westermann, R. W. L. Moberly és A. Pagolu rámutatott a Gén 12-50. fejezeteidben a pátriárkái vallás karakterisztikus elemeire, amelyeket a két utóbbi kutató részletesebben is megvizsgál. Arra a következtetésre jutnak, hogy a Genezis elbeszéléseiben egy olyan önálló vallás etosz körvonalai rajzolódnak ki, amely különbözik a mózesi jahvizmustól és abból leve- zethetetlen, s egyúttal megnyitja a történeti pátriárkákhoz való eljutás lehetőségét is. Főként R. W. L. Moberly megfontolásai alkalmasak arra, hogy kimozdítsák a pátriárkák vallásának s egyben a pátriárkái hagyomány historicitásának tudományos vitáját a jelenlegi holtpontról. R. W. L. Moberly és A. Pagolu kutatásai egyúttal visszaadják a bibliai szöveg hitelébe vetett bizalmat. A kánoni forma is képes a múlt emlékének megőrzésére, és lehetőséget nyújt arra, hogy ezt a múltat megismerhessük belőle. Ha a pátriárkái hagyományokat folyamatosan újraértelmezték is, és ennek során további új elemek kerültek az elbeszélésekbe, akkor joggal várható, hogy a hagyomány történeti élessége többé-kevésbé elhomályosodik, de ez az adottság nem vonja magával, hogy a tartalom ne lenne ősi. A Genezis elbeszélései és a kortörténet A pátriárkák történetei historicitásának igazolására - mint láttuk - a kutatók úgy próbáltak alapot teremteni, hogy a Genezis elbeszéléseiben található történeti vonatko41 A téma végső összefoglaló kiértékelését lásd PAGOLU, A., The Religion of the Patriarchs, 243-247. old. 42 „Thus the Genesis account of patriarchal religion is feasible, not likely a product of later imagination" (247. old.). 68
