Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.

emlékköve esetében (Gen 28,18-22; 35,14-15) is, amellyel szemben ezt mondja a Deuteronomium tilalma: „Ne állíts szent oszlopot sem, mert gyűlöli azt JHWH, a te Istened" (Dt 16,22), vagy pedig azzal kapcsolatban, hogy Jákobnak két felesége van, Lea és Ráchel, és előnyben részesíti a kedvenc feleségtől, Rácheltől született gyermekeket a Leától előbb születettekkel szemben, noha a Dt 21,15-17 kifejezetten tiltja az ilyen gyakorlatot. Nincs továbbá arra sem utalás, hogy a pátriárkák megőriznék az ételtörvényeket és a szombatot, s bár a Genezis elbeszéli Abrahám családja férfi tagjainak körülmetélését (Gén 17), de az a tény, hogy elsőként Izmáéi körülmetélését beszéli el a bibliai hagyomány, azt jelenti, hogy ez a rituális szokás nem rendelkezett az identitás azzal a kizárólagos jelentésével mint később36.

4° A pátriárkái vallásban nincs közvetítő, azaz pap vagy próféta. A pátriárkák sohasem cselekszenek vagy beszélnek Isten nevében, azon a módon, ahogyan Mózes teszi. A pátriárkák maguk mutatják be áldozatukat. Nincs pap, aki ezt helyettük bemutatná. Abrahámot mindössze egy alkalommal nevezi a bibliai hagyomány prófétának (Gén 20,7: nabi'), de ezt azért teszi, mert Abrahám olyan ember, aki másokért imádkozik (pl. 1 Sám 12,19.23), nem pedig azért, mert Isten nevében beszél a prófétákra jellemző stílusban. A másokért való imádság egyébként sincs kizárólag a prófétákhoz kötve.

5° A pátriárkák Kánaánban jövevényként élnek (Gén 17,8; 26,3), vagyis mint olyanok, akik ott az őslakosságtól függenek. Izraeltől eltérően (Ex 23,23-33; Dt 7 stb.) nem tekintik Kánaán földjét hozzájuk tartozónak, amelyért akár harcolni is készek lennének. Az ígéret az utódoknak szól (Gén 12,7; 13,15-17 stb.). A pátriárkák általában békés életmódot folytatnak, és ha földet akarnak maguknak szerezni, akkor megvásárolják törvényes tulajdonosuktól, a kánaánitáktól (Gén 23; 33,19).

6° A pátriárkák vallásában általában hiányzik az erkölcsi hangsúly, amely akár a prófétai igehirdetésben, akár a deuteronomikus-deuteronomisztikus teológiában tapasztalható. Az áldást ígérete nincs összekötve sem az erkölcsi engedelmesség kötelezettségével, sem az engedetlenség esetében kilátásba helyezett ítélettel. Az Abra- hám-történtekben kivételeket találunk ott (pl. Gén 17,1; 18,19; 22,12; 26,5), ahol a nyomatékosabb erkölcsi hangsúly valószínűleg a jahvizmus fokozatosabb hatásának következménye.

7° A pátriárkái vallás általában nyitott, befogadó és békés természete a szentség szférájának hiányában összegezhető. A szentség eszméje a bibliai hagyományban a kánoni szöveg szerint szorosan összefügg azzal a kinyilatkoztatással, amelyben Isten Mózesnek JHWH néven (Ex 3), a Sinai hegyen pedig Izraelnek a szövetségkötésben nyilvánítja ki önmagát (Ex 19), nemcsak tematikusán, hanem a terminológia megjelenésével is (Ex 3,5: dip; Ex 19,6: errp). Az Exodustól kezdve a szentség Isten alapvető karakterisztikuma és folyamatos követelmény Izrael számára, amely szent és a JHWH-nak lefoglalt nép, s mint ilyen, a többi nemzetektől elkülönített. A szentség eszméje teljesen áthatja a mózesi jahvizmust, amelynek vallási, valamint erkölcsi vonatkozásban terjedelmes kidolgozását a Pentateuchus törvényeiben találjuk. A szentség jelenléte (és terminológiája) a Gén 12-50-ben nem található, és hiánya ta36 A pátriárkái hagyományban az oltárra és emlékkőre nézve bővebben lásd PAGOLU, A., The Religion of the Patriarchs (JSOT'S 277), Sheffield, 1998, 33-85.135-170. old.

66