Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.

a históriai kérdésekre, vagyis a Genezis elbeszéléseinek legősibb rétegében a pátriárkák vallását tanúsító históriai elemekre fordítja a figyelmét. Ehelyett abból a kérdésből indul ki, hogy volt-e Izraelnek egy folyamatos hagyománya a pátriárkák vallásáról azzal a hittel összefüggésben, hogy az atyák kora vallásilag azt az időszakot jelentette, amikor JHWH neve még ismeretlen volt, és ennek a hagyománynak tudatában voltak-e azok, akik a pátriárkák történetét írták, tevékenykedjenek is bármely történeti időben. Izrael tudatában volt a vallás egy JHWH-hit előtti állapotával (a pátriárkák nem ismerték Istent, JHWH néven), s erről a bibliai hagyomány is tanúskodik (Gén 3,13-15; 6,2-3)33 34. Az atyák vallását a pátriárkái hagyományban az ősi elemek (pl. az préjahvista istenség neve, isteni ígéretek az atyáknak) lehetőség szerinti elkülönítése helyett azzal lehet megragadni, ha a Genezis 12-50 elbeszéléseiben jelen lévő vallási etoszt körvonalazzuk és összefüggésbe hozzuk, amely más, mint a mózesi jahvizmusé^.

R. W. L. Moberly a pátriárkák vallásának jegyeit a következőkben foglalja össze35:

1° A pátriárkái monoteizmus nyitott, és megkülönböztetés nélkül befogadó. Ez azt jelenti, hogy bárkit, beleértve Abimeleket, Gerár királyát vagy a fáraót (Gén 20,41), vonatkozásba hozza egy és ugyanazon Istennel. Az elbeszélésekből az istenek pluralitásának fogalma, vagy akár a köztük való választás kényszere, mint pl. a dekalógus első parancsa „Ne legyen más istened rajtam kívül!" (Ex 20,41), majdnem teljesen hiányzik.

2° Nem létezik az az általános ellentét a pátriárkák és a kánaániták vallási szokásai között, amely később oly élesen jelentkezik Izrael életében. Ha Abrahám úgy gondolja is, hogy Gerár lakóiban nincs istenfélelem (Gén 20,11), a történet kifejezetten megcáfolja feltételezését (Gén 20,4-6). Izsák Arámba küldi Jákobot, hogy feleséget vegyen magának, de nem azért, mert a kánaánita feleségek vallásilag hűtlenségre csábítanák Jákobot (Gén 24,1-9; 27,46-28,9), miként később ez az idegen nőkkel való házasság tilalmának indoka (pl. Ex 34,11-16).

3° A pátriárkák kultikus gyakorlata különbözik attól, amit a mózesi jahvizmus előír, különösen is a Deuteronomiumban. Gondolni kell itt a szent fák és oszlopok felállításának tilalmára, vagy az imádság előírt helyére. A pátriárkák mindezeket nem ismerik, ill. velük ellentétesen cselekednek. Abrahám pl. fát ültet Beersebában, ahol segítségül hívta Isten nevét (Gén 21,33), és oltárt épít két helyen is, ahol már ilyen szakrális jellegű fa létezik (Gén 12,6-7; 13,18). Természetesen a bibliai szöveg sehol sem állítja, hogy a fák, amelyeket Abrahám ültetett, vagy amelyeknél oltárt épített, „Aserah" (szent fa vagy oszlop, amelyet a Biblia ismételten az izraeliták számára tiltott kánaánita vallásgyakorlattal kapcsol össze, pl. Bír 6,25-30; lKir 14,23; 2Kir 18,3-4) lenne, azonban tagadhatatlan, hogy van valami rokonság aközött, amit a Deuteronomium tilt és amit Abrahám tesz. Hogyan lehet az, hogy Abrahám, a hit példája Izrael számára, olyan vallási cselekedeteket tesz, amelyek tiltottak Izrael számára, ugyanakkor a bibliai szöveg szerzője semmiféle kommentárt sem fűz hozzá? A nyilvánvaló válasz csak az lehet, hogy az író komolyan veszi, hogy Abrahám előbb élt az Izraelnek adott törvénynél, olyan időben, amikor a Deuteronomium tilalmait nem alkalmazták egyszerűen azért, mert nem is voltak. Hasonló megfontolásokat lehet tenni Jákob Bételben felállított

33 MOBERLY, R. W. L, The Old Testament, 5-78. old.

34 MOBERLY, R. W. I., The Old Testament, 79-104. old; Genesis 22-50, 84-86. old.

35 MOBERLY, R. W. L„ The Old Testament, 85-104. old; Genesis 12-50, 84-86. old.----===== 65 =-----