Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Tekintély és ész
tötte, anélkül, hogy az apátságban észrevették volna, hogy hiányzik38. Mindezeket azért mondja el, hogy akik (dialektikusok) az ártatlan ifjakat át akarják játszani a gonosz lélek hatalmába, tisztában legyenek, milyen felelősség terheli őket39. Tours-i Berengár kezdeményező szerepéről a 11. századi eukarisztikus vitában, és ezen belül a dialektikával kapcsolatos álláspontjával annak csírájában, nincsenek értesüléseink. Montclos föltételezi, hogy 1048 körül felfedezte Ratramnus traktátusát az Eu- karisztiáról, amelyet tévesen Scotus Eriugenának tulajdonítottak. Ebből érvel Lanfran- cus realista álláspontja ellen40. Ennek nem maradt ránk írásbeli nyoma. írásbeli nyoma van „Berengár álláspontjának" a két hitvallásban, valamint a három „Rescriptumban", amelyeket Lessing fedezett fel. Ez utóbbiak alapján rekonstruálhatjuk Berengár álláspontját, akit megviseltek a felelősségre vonások és védekezések. Ezek a nyilatkozatok is magukon viselik a kiprovokált válaszok és merev álláspontok visszautasításának jegyét. Annyit mégis kivehetünk belőlük, hogy visszautasítja azt a nézetet, miszerint az átváltoztatás után a kenyér és a bor megszűnne kenyér és bor lenni, vagy csak átvitt értelemben nevezhetnénk őket annak. („De pane et vino qua in altari ponuntur et non tropice sed proprie dicuntur panis et vinum.")41. Ám ugyanakkor Krisztus valóságos Teste és Vére („etiam verum Christi corpus et sanguis")42. Jézus Krisztus a Jn 6-ban világosan kenyérről beszél. Az Oltáriszentségben tehát a kenyér és a bor a Sacramentum, Krisztus Teste és Vére a rés („dolog"). Jézus Krisztus visszatérve az Atya dicsőségébe, többé már nem szenvedhet. Márpedig a „fogakkal rágni" („dentibus atterri") fájdalmat jelent az áldozat számára43. így teszi nevetség tárgyává Humbertus de Silva Candida bíboros valóban kérdéses szélsőséges realizmusát, amely a második hitvallásból aztán valóban ki is maradt. Berengár szentségdefinícióját állítólag Szent Ágostontól veszi - ám inkább értelem, semmint szószerint: „Sacramentum id est sacrum signum" - „Sacramentum est invisibilis gratiae visibilis forma"44. A kenyér és bor átváltozásakor Krisztus nem megsemmisíti, eltávolítja, hanem fölveszi (magáévá teszi) a kenyeret és a bort: „non per absumptionem, sed per adsumptionem"45. Ha Lanfrancus eretneknek tartja Johannes (Scotus) álláspontját, amelyet Berengár képvisel, úgy eretneknek kell tekintenie Ambrust, Jeromost és Ágostont is. (Jellemző, hogy Berengár is a tekintélyekre hivatkozik.)46 „Johannes" (Scotus) ellentéte Paschasius Radbertus, akinek realizmusát és főleg csodaelbeszéléseit Humbertus álláspontjával együtt őrültségnek („insania") nevezi47. Ha nem 38 Uo. 622. 39 Vö. MONTCLOS 2, 324.köv. 40 Bereng I, 65. 41 Uo. 43 Uo. 43 Dentibus atteri: DS 690. 44 Id. MONTCLOS 1,133 után 45 Bereng I, II, III: passim 46 „Si haereticum habes Johannem cuius sententias de eucharistia probamus, habendus tibi est haereticus Ambrosius, Hieronimus, Augustinus, ut de ceteris taceatur." (Idézet Christiani 338 után). 47 „Ea est autem vulgi et Paschasii non sententia sed insania: in altari portiunculam carnis dominicae etiam nunc manibus frangi, etiam nunc hominis exterioribus dentibus atteri" (Purgatoria epistola. Id. Montclos 1,173.) - „Ineptus corbiensis monachus" (Bereng 1,62); „Tuus Paschasius" (Uo. 74); „Ineptiae vulgi, Paschasii tuaeque" (Bereng II, 139); „Secundum errorem vulgi atque Paschasii..." (Uo. 134). 51
