Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Tekintély és ész

kék30 a Szentírás intelméhez tartanák magukat: „Ne kutasd, ami nagyobb, mint te, és ne fürkészd, ami meghalad"31. „Érveik sötétségének homályában elveszítik a világos hit alapját. Azt sem tudva, amit az iskolás gyermekek tanulnak, panaszaikat és rágalmaikat belekeverik az isteni titokba"32.

A rossz eredetével kapcsolatban Szent Ágostonra emlékeztet érvelése: „A rosszra inkább azt kell mondani, hogy semmi, mint valami. Ezért nem jelent előítéletet, ha azt mondjuk, hogy Isten számára minden lehetséges, noha minden rossz lehetetlen. Azt kell ugyanis tartanunk, hogy a rossz nem foglaltatik a mindenben, hanem sokkal inkább azon kívül áll. Innen van, hogy az isteni erő gyakran lerombolja a dialektikusok fegyveres szillogizmusait és furfangját"33.

Damiani a továbbiakban példákat sorakoztat fel, amelyek azt mutatják, mennyi kivétel van az ún. természeti törvények alól, és Isten szabadságát bizonyítják: a szalamandra, amely a tűzben él34, a mágnes, az azbeszt, amely nem ég el, a Szodomái almák, amelyek hamuvá válnak, a szárnyasokat termő fa Indiában („ahogyan elbeszélik, akik állítják, hogy látták")35. Ezeket a példákat feltehetőleg Szent Ágoston De civitate Dei- jéből meríti (XXI, 4,1 köv.). Hogy a dolognak nagyobb nyomatékot adjon, néhány történetet is elbeszél: (Amint egy diakónus elbeszéléséből hallotta) Bologna környékén élt két jó barát, akik vendégségben voltak egymásnál. Amikor föltálaltak egy sült kakast, az egyik megjegyezte, hogy ezt a kakast nem hogy Szent Péter, hanem maga Krisztus sem támasztja föl. Erre a kakas föléledt, elkezdett szárnyaival csapkodni, és a mártást mind ráfröcskölte a két istenkáromlóra, amitől leprásak lettek ők és leszármazottaik36, és arra kényszerültek, hogy a bolognai Szent Péter templomban szolgáljanak. Amikor Pármában tanult, valaki tudtára adta a következő esetet: Szent Gervasius és Protasius ünnepének előestéjén (ünnepük: július 19.), amikor a város egyik temploma titulusát ünnepli, egy gazda kihajtotta marhaját a legelőre. Az éj leple alatt feleségéhez belopózott szomszédja, és az asszonnyal, aki azt hitte, férje jött haza, házasságtörést követett el. Amikor az asszony rájött, hogy milyen gonoszul megtévesztették, jajgatva könyörgött másnap a templomban, és a többi hívő is megszánta. Kérték Istent, könyörüljön rajta, és leplezze le az álnok házasságtörőt. Erre berontott egy ember, őrjöngve, üvöltve, önmagát ütlegelve, majd a mennyezetig ugorva a földre zuhant, és halálra zúzta magát37. Egy bizonyos Hubáid nevű előkelő ember fia, aki együtt remetéskedett Damianival, elbeszéli, hogyan ment be éjnek idején zárt ajtókon át egy malomba, ahol az éjszakát töl30 PL 145, 611. „Veniant dialectici, sive potius ut vocantur haeretici..."

31 Vö. Sir 3,21 „Maiora te ne quesieris, et altiora te ne scrutatus fueris." (PL 145,601) - Megemlíti Talészt, aki mindig a magasba tekintett, és ezért beleesett az orra előtt lévő árokba. (Uo. 615)

32 Uo. 603. „per obscuras argumentorum suorum caligines amittunt clarae fidei fundamentum; et ignorantes adhuc, quod a pueris tractatur in scolis, querelae suae calumnias divinis ingerunt sacramentis."

33 Uo. 610. „Nam quod malum est potius debet dici nihil, quam aliquid, atque ideo nihil praeiudicat si dicamus Deum omnia posse, licet mala omnia non possit. Cum mala non intra omnia, sed extra omnia potius debeant supputari. Hinc est quod saepe divina virtus armatos dialecticorum syllogismos eorumque versutias destruit."

34 Uo. 612. Nagy Szent Albert ezt cáfolja: vö. De animalibus XXV, 35.

35 PL 145, 614. „Sicut enim referunt, qui se vidisse testantur."

36 Vö. uo. 617.

37 Uo. 621.

50