Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Fejérdy Márta: Szent Péter apostol alakja Nagy Szent Gergely pápa Evangéliumi Homiliái-ban
Péter példaként áll előttünk, hogy a bűnbánatot tartó bűnös bocsánatot nyer, és az isteni Irgalom mindig kegyelmet ad. Mint példát sorolja fel Gergely Mária Magdolna esetét, hogy a feltámadás első tanúja ő volt. Csüggött az élőn, gyászolta a holtat. Az élőt találta meg, amikor a holtat kereste. Ilyen nagy kegyelmet kapott: ő hirdethette meg az apostoloknak is a feltámadás hírét. Testvéreim, ebben a tényben a Teremtő mérhetetlen irgalmat kell látnunk. Példákat állít elénk a bűnbánókban, hogy emlékezetünkbe vésse: a bűnbánók igaz bűnbánata milyen gyümölcsöt terem.22 Ez a gondolat is többször visszatér Gergely írásaiban vannak külön tisztelettel kiemelt bűnbánók, mint Dávid, Mária Magdolna, Zakkeus, a Jobb Labor. A Mt 16,19-et, a 39,8 homiliában Péterrel kapcsolatban idézi, de ebben az esetben csupán kiemeli Pétert, de az apostoli elsőbbségre nem vonatkozik ez a hely,23 meg rögtön megemlíti Pál és János nevét is. A 6. homiliában ellenben (6,3) - mint a Gergely-i írásokban gyakran - az 1 Péter levelet (lPét, 3,3) az Egyház Pásztora megnevezéssel vezeti be. Végül Pétert és bátyját Andrást azért dicséri, mert ők az első tanítványok és késedelem nélkül, az első szóra követték Jézust.24 Gergely eszkatológikus szemlélete mindig megmutatkozik írásaiban, a legjobban a 17. homiliában. Ennek a homiliának nevezetessége, hogy a püspökökhöz idézi szavait a pápa, nem az Isten népéhez. A homilia alapszövege a Lk 10,1-9, ahol a perikópa a 72 tanítvány szétküldéséről szól. A homilia most a jelenlévő püspökök munkájára és magatartására vonatkoztatva hangzik el. Gergely önmagát sem vonja ki a beszéd érvénye alól, önkritikusan vizsgálja meg cselekedeteit, hogy az megfelel-e az ideális lelkipásztor követelményeinek és ezért használja a többes szám első személyt.25 A 17. homiliában konkrétan is korhol, amikor (17,14) ezt mondja: „van még más is, ami a pásztorok életvitelében engem mélyen érint, azonban senki se gondolja, hogy igazságtalan vagyok, azért először magamat vádolom, még akkor is, ha egy barbár korszak körülményei kényszeríttetek rá. Ellenemre volt, hogy evilági ügyekbe bonyolódjam, de voltak, amiket részben megtiszteltetésnek vettünk, és azért vállaltuk magunkra, részben pedig kötelességből jártunk el. A hithirdetés kötelességét elhanyagoltuk, és 22 Ev 25,10: Viventi adhaeserat, mortuum quaerebat. Viventem repperit, quem mortuum quaesivit. Tantumque apud eum locum gratiae invenit, ut hume ipsis queque apostolis, eius videlicet numciis, ipsa nunciaret. Quid itaque fratres, quid in hac re debemus aspicere nisi immensam misericordiam conditoris nostri?... Perpendo enim Petrum, considero latronem, aspicio Zacheum, intueor Mariam, et nihil in his aliud video, nisi ante oculos nostros posita spei et paenitentiae exempla. Fortasse enim in fide lapsus est aliquis: aspiciat Petrum, qui amare flevit, quod timide negaverat... aspiciat latronem, qui et in ipso mortis articulo ad vitae praemia poenitendo pervenit (Hurter 192). 23 Ev 39,8: Hoe de se contra mundi principem nec Petrus dicere praesumpsit, qui audire meruit. Quaecumque ligaveris super terram (Mt 16,19) (Hurter 361). 24 Ev 5,1,2: Audistis fratres carissimi, quia ad unius iussionis vocem Petrus et Andreas relictis retibus secuti sunt Redemptorem. Nulla vero hunc facere addhuc miracula viderent... et tamen ad unum Domini praeceptum, hoc quod possidere videbantur, obliti sunt... Multum ergo Petrus et Andreas dimisit, quando uterque etiam desideria habendi dereliquit. (Hurter 27-28.) 25 PARONETTO, Connotazione dei pastor, 355-357. 35
