Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Fejérdy Márta: Szent Péter apostol alakja Nagy Szent Gergely pápa Evangéliumi Homiliái-ban
mintegy hanyagságunk büntetéseként lettünk püspökké. Ezt a címet megtiszteltetésből, de nem érdemeink révén viseljük. Akiket miránk bíztak, azok elhagyták Istent és mi hallgattunk..." Hogyan tudnánk mások életvitelét megjavítani, ha a magunkét elhanyagoljuk? Kedves Testvérek, azt gondolom, tőlünk, papjaitól Isten leginkább azt várja, hogy példát adjunk a ránkbízottaknak.26 Csodálatra méltó nyíltsággal és egyenességgel nevezi meg a főpapság feladatait és hibáit és megtérésre szólít fel. Mindezt pedig teszi eszkatológikus szemléletben és utal a hibák végzetes következményeire.27 Az utolsó ítélet senkit sem fog kímélni, aki bűnbánat nélkül ált, tekintet nélkül a felszenteltségre.28 Ismert Gergely-i téma a feszültség kiemelése az akció és kontempláció között. Ennek feladatával Gergely mindvégig küzd, amire a levelezése a legjobb példa. Ezek szerint az akció nélkülözhetetlen kötelesség, mert apokaliptikus időket élünk.29 Ez a világvége hangulat megfelel a történelmi idő gazdasági és politikai körülményeinek, elsősorban a longobárd támadásoknak. Gergely azonban sokkal kevésbé a longobárd helyzetet teszi meg a bajok felelősének, mint a lelkipásztorok erkölcsi hiányosságát. A papságnak morális támaszt kell nyújtani minden külső veszélyhelyzetben. Végül pedig átfogó eszkatológikus vízióval fejezi be a gondolatsort.30 Minden püspök mintaképe az apostolok, mint Péter, Pál, András, Já26 Ev 17,14: Est et aliud, fratres carissimi, quod me de vita pastorum vehementer affligit: sed ne cui hoe iniuriosum videatur fortasse quod assero, me quoque pariter aecuso, quamvis barbarici temporis necessitate compulsus, valde in his jaceo invitus. Ad exteriora enim negotia delapsi sumus, et aliud ex honore suscepimus atque aliud officio actionis exhibemus. Ministerium praedicationis relinquimus, et ad poenam, ut video, episcopi vocamur, qui honoris nomen, non virtutem tenemus. Relinquunt namque Deum hi, qui nobis commissi sunt, et tacemus... Sed quando nos vitam corrigere valeamus alienum, qui negligimus nostram? Curis enim saecularibus intenti, tanto insensibiliores intus efficimur, quanto ad ea, quae foris sunt, studiosiores videmur... Nullum puto, fratres carissimi, ab aliis maius praeiudicium, quam a sacerdotibus tolerat. Deus, quando eos ad aliorum correctionem posuit, dfare de se exempla pravitatis cernit: quando ipsi peccamus, qui comprescere peccata debuimus. Plerumque, quod est gravius, sacerdotes qui propria dare debuerant, etiam aliena diripiunt. Plerumque, si quos humiliter, si quos continenter vivere conspiciunt, irrident. Considerate ergo quid de gregibus agatur, quando pastores lupi fiunt (Hurter 110-111). 27 Ev 17,13: Veniet, veniet profecto ille dies, nec longe est, in quo pastorum pastor appareat, et uniuscuiusque facta in publicum deducit: et qui modo subditorum culpas per praepositos ulciseitur, tunc propositorum mala per sernetipsum saeviens damat (Hurter 110). 28 Ev 17,15: Nos ergo fratres carissimi, nos sumus lapides sdanctuarli, qui apparere semper debemus in secreto Dei: ques numquam necesse est foris conspici, id est nunquam in extraneis actionibus videri. Sed dispersi sunt lapides sanctuarii in capite omnium platearum, quia hi qui per vitam et orationem intus semper esse debuerant, per vitam reprobam foris vacant. Ecce iam pene nulla est seculi actio, quam non sacerdoter administrent (Hurter 112-113). 29 Ev 17,16: Ecce depopulatae urbes eversa castra, ecclesiae ac monasteria destructa, in solitudinem agri redacta sunt. Sed nos pereunti populo auctores mortis existimus qui esse debuimus duces ad vitam. Ex nostro etenim populi turba prostata est: quia nostra faciente negligentia, ad vitam erudita non est. 30 Ev 17,17: Ecce in maiestrate terribili inter angelorum atque archangelorum choros videbitur. In illo tanto examine electorum omnium et reproborum multitudo deducetur, et umusquisque quid sit operatus ostendetur. Ibi Petrus cum Judaea conversa, quam post se traxit, apparebit. Ibi Paulus conversum, ut ita dixerim, mundum ducens. Ibi Andreas post se Achaiam, ibi Joannes Asiam, Thomas Indiam, in conspectum sui regis conversam ducet. Ibi omnes dominici gregis arietis cum animarum lucris apparebunt qui sanctis suis praedicationibus Deo post se subditum gregem trahunt. Cum igitur tot pastores cum gregibus suis ante aeterni Pastoris oculos venerint, nos miseri ,quid dicturi sumus, qui ad Dominum nostrum post negotium vacui redimus, qui pastorum nomen habuimus, et oves quas ex nutri36
