Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
kintetben még ugyanazon a traktátuson belül is hol az egyik, hol a másik oldalhoz húznak, ami arra enged következtetni, hogy a két elgondolást egymással kiegyeztethető- nek látták - talán azzal, hogy az arisztotelészi éthert azonosították a sztoikus rcüp rexviKÓv-nal. Ugyanígy bizonytalankodik Alkinoosz is a Didaszkalikosz 13-15. fejezeteiben. Azonban egy kérdésben mindnyájan egyetértettek, mégpedig hogy a mennyei világ minőségileg különbözik a miénktől: a kettő között helyezkedik el a szublunáris és a szellemi világ, amely változhatatlan „isteni valóságok" lakhelye, amik tökéletesen szabályos pályán haladnak. Ha pedig egyszer ebben a kérdésben egyetértenek, az, hogy négy vagy öt alapelem van-e, voltaképpen már másodlagos. Amennyiben úgy látszik, hogy a középplatonizmus érdektelenséget tanúsít az iránt, amit ma fizikának mondunk, ennek oka azon kor tudománytalan közegének tudható be, amelyben éltek. Az alexandriai tudományos spekulációk aktív korszaka után a civilizált világ egy olyannyira kísérletezést ellenző korszakban süllyedt vissza, amelyben egy olyan kutató, mint Plutarkhosz, amennyiben valamely gyakorlati kérdést kívánt megválaszolni, inkább a pszeudo-arisztotelészi Problémák c. irathoz fordult segítségért, mintsem hogy saját maga kívánta volna azt megválaszolni. Kedélyes kérdések (Quaestiones Conviviales) c. művében egész sor meddő fejtegetés található ebben a tárgyban, és a vita során tanult vitatkozók kölcsönösen régi tekintélyeket idézgetnek olyan gyakorlati kérdésekben, melyeket pedig csak kísérletezés útján lehetett volna megoldani. Csak az orvostudomány (Galénosz) és bizonyos fokig a csillagászat (Ptolemaiosz) területén találhatunk frissítő módon első kézből származó megfigyeléseket - és Galénosz, valamint Ptolemaiosz bizonyára nem voltak elszigetelt tudósok saját területükön. Inkább azt feltételezhetjük, hogy a filozófusok vesztették el érdeklődésüket a tudományos kérdések iránt, és nem a tudósok a kísérletezés iránt. 3. Etika Az etika minden lényegesebb témája megjelent már az Oakadémián, de a középplatonizmusban újabb elágazások következtek. Az első téma természetesen az élet célja, vagy ahogyan nevezték, a „javak vége" (téXoq dyaScßv), vagy más elnevezéssel a boldogság meghatározása, ámbár Alkinoosz ezekkel külön fejezetekben foglalkozik73. Boldogságmeghatározást a régi akadémia minden vezetőjének tulajdonítottak. Szpeuszipposz úgy definiálta, mint „a tökéletesség állapotát természetes gondolatokban"74, Xenokratész: „a nekünk megfelelő erények és az ennek alárendelt erők erénye"75, Polemón: „autarkeia minden, vagy legalábbis a legtöbb és legnagyobb javak tekintetében"76. Szpeusziposz számára a ízkoc, tuladonképpen a „mindenféle nyugtalanságtól való mentességet" jelentette (do/Xeaia)77, Xenokratész szerint „az életben fellelhető összes nyugtalanság kiküszöbölése"78, Polemón szerint pedig „az erényes élet élése, miközben élvezzük azokat az elsődleges javakat, melyeket a természet fel73 Didaszkalikosz 27. és 28. fejezetek. 74 Fr. 77. 75 Fr. 77. 76 Ap Clem. Strom. 7. 32. 77 Fr. 77. 78 Fr. 4. 12
