Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
amit Alkinoosz a Parmenidész-ben vél felfedezni, Plutarkhosz pedig a Timaiosz-ban43. A szintézisnek ez a folyamata - ámbár az Arisztotelész- és Theophrasztosz-féle logikát már az új akadémiában elfogadták - valószínűleg Aszkaloni Antiókhosz nevéhez fűződik. Mindenesetre az Óakadémia fontos különbségtétele a két alapvető (abszolút-relatív) kategória között ebben az időben már elfeledetté vált. És tudatosítani kell, hogy az ókoriak előtt az Arisztotelész-féle fogalmi logika és a sztoikusok propozíciós logikája közti különbség nem volt igazán tudatos és számottevő, de még ha valamiféle kölcsönös kizárólagosságot fel is állítottak közöttük, az más, jóval triviálisabb alapokon nyugodott. Összességében nem állíthatjuk, hogy a középplatonizmus lényegesen sokat tett volna hozzá a logika tudományához; Plutarkhosz elveszett munkáinak fennmaradt címjegyzéke ugyan számos logikai tárgyú művet foglal magában, de azok alapján, amik tőle ténylegesen fennmaradtak, aligha tarthatnának számot különösebb érdeklődésre. 2. Fizika Eme tudományágnak tárgyköre az ókorban tágabb volt annál, mint amit ma értünk rajta: ide tartoztak a természettudományos kérdések, és mindaz, amit a legfőbb létezővel („istennel") kapcsolatban el lehetett mondani. A későbbi platonisták megőrizték az Óakadémia tézisét a monad (más néven Egy) és a düad szembenállásáról, bár sokféle és eltérő módon értelmezték a kettő közti kapcsolatot. Aszkaloni Antiókhosz azonban egyszerűen csak átvette a sztoikus aktív-passzív princípium-pár elképzelést, és még az is kérdéses, hogy ő egyáltalán feltételezett-e valamiféle transzcendens, anyagtalan princípiumot a világban. Egy generációval később, Alexandriai Eudórosz már újra megalapozta az Óakadémiában és a püthagoreusoknál vallott monad és düad mint transzcendens princípiumok elvét, de egyúttal mindkettő fölé helyezte a legfőbb Egy-et44. Az I. század végén Plutarkhosz már az alapvető dualitáshoz jutott vissza, ám ő, és követője, Atticus jóval nagyobb függetlenséggel képzelték el a két düadikus elemet, mintsem azt az orthodox platonizmus elfogadhatta volna. Plutarkhosz több helyen is45 olyan fokú dualizációt tanúsít, mely - kijelentései ellenére - nem igazán platóni, és talán bizonyos zoroasztrikus befolyással is rendelkezik. Alkinoosz szemében épp ellenkezőleg: Isten az uralkodó, és az anyag merőben passzív. Sem a 10. fejezetbeli metafizikus vázlatban, sem máshol a műben nem találunk említést semmiféle meghatározatlan düádra, vagy bármiféle pozitíve gonosz princípiumra. Túl ezeken az elsődleges princípiumokon, mintegy köztes és közvetítő létező, ott áll a világlélek; ez alapvetően azzal a létezővel egyezik meg, amelynek létrehozását Platónnál Timaiosz 35a-től kezdve olvashatjuk, de amely emellett egy olyan figura, amely ha kifejezetten nem is gonosz, de felelős a sokféleségért és a teremtésért46. Philónnál ez a figura mint a Bölcsesség jelenik meg47, Plu43 Timaiosz 37a-b 44 Ehhez talán a Philebosz 26e-30e rész alapján érzett némi indíttatást. 45 A legfontosabb szóban forgó helyek: de Defectu Oraculorum 428f-429a, de Iside et Osiride 369e-370e, de Animae Procreatione in Timaeo 1027a. 46 Ez a jelenség különösen Alexandriai Philón, és Plutarkhosz esetében figyelhető meg, gyaníthatóan bizonyos, a szpeuszipposzi Oakadémiától érkező hatással együtt. 47 Fug. 109; Quod De. 116-118. 8
