Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
tonizmusnak nevezünk. Eudórosz esetében egyébként igen jól megfigyelhető az eklektikus11 és az orthodox platonikus tendenciák11 12 némileg ellentmondó együttes jelenléte. Az Antiókhoszt követő iskolavezetőkről, Arisztoszról és Theomnétoszról nevükön kívül semmit sem tudunk. Az utánuk jövő Alexandriai AmmónioszróP3 viszont már vannak bizonyos ismereteink, elsősorban is azt tudjuk róla, hogy az ő tanítványa volt Khairóneiai Plutarkhosz. Ammóniosz osztotta az Oakadémia Kelet, azon belül is főként Egyiptom iránt megnyilvánuló rokonszenvét14, a különféle mítoszokban és kultuszokban ugyanis felfedezni vélte a filozófia igazságait. És habár írásai nem maradtak fenn, joggal feltételezzük, hogy híres tanítványa gondolatainak hátterében gyakorta ő áll. Khairóneiai Plutarkhosz, az iskola talán legkiemelkedőbb alakja azon kevés közép- platonikus szerzők közé tartozik - még Alkinoosz és Apuleius mellett -, akitől teljes művek maradtak ránk; két legfontosabb az Iziszről és Ozíriszről című, valamint a görög és latin államférfiakról írott Párhuzamos Életrajzok c. műve15. Nézeteiről címszavakban a következőket lehet mondani: Platón tanai mellett Arisztotelészt is kiválóan ismerte, emellett pedig becsülte is16, sőt, egy-egy esetben a mesterrel szemben egyértelműen az ő oldalára is állt17, ennek ellenére őt mégis kivételnek tekinthetjük a középplatonizmusra leginkább jellemző eklekticizmus jelensége alól, hiszen kritikával illette mind a sztoikusokat, mind az epikureusokat, és pontosan tisztában volt a Platón és Arisztotelész nézetei között feszülő ellentéteknek is18. Egészében véve azonban a két nagy filozófus tanítását meglehetősen szabadon alkalmazta, és nem igazán törekedett egységes rendszerben kibékíteni őket19. Teológiájában nagyjából a platóni vonalat követte, bár néhány szakaszban20 kissé mintha a sztoikusok panteizmusának befolyása alá került volna. A daimónok létezésével és szerepével kapcsolatban Xenokratészhez igazodik. Általában magáévá tette a platóni két ellentétes princípiumra épülő elméletet, de ezt sokszor inkább püthagoreus, és nem platonikus formában fejtette ki21. Ismeri a platonikus alkotó 11 Az eklekticizmus Eudórosz esetében legfőképpen a neopüthagoreizmus hatásában nyilvánult meg. 12 Ide sorolhatjuk például Arisztotelész kategória-tanának cáfolatát. 13 Aki nem keverendő össze az ugyancsak Alexandriában működő, de később élő Ammóniosz Szakasz- szal, Origenész titokzatos tanítójával. 14 Ez bizonyára hatással volt Plutarkhoszra, elég itt csak utóbbinak de Iside et Osiride c. művére utalást tennünk. 15 Plutarkhosz emellett egyébként magas állami és vallási hivatalokat is betöltött Traianus tanácsadójaként, szülővárosa rangos tanácsnokaként, sőt még a Delphoi-beli jósda-szentély papjaként is. 16 Ez jól látható többek között abból is, hogy elfogadta például az éther létezését Arisztotelész esetében mind az ezoterikus, mind az exoterikus tanítások tekintetében jól tájékozott volt. 17 Lásd például a világ időbeli keletkezett voltára vonatkozó nézeteit, ami akkortájt egyébként igen heves vitákat gerjesztett (számára ennek elsősorban istennek a világgal szembeni prioritását alátámasztandó volt jelentősége), vagy a semleges anyagra vonatkozó elképzeléseit. 18 Tisztánlátását mutatja a platóni ideatan Arisztotelész-féle kritikájával kapcsolatos utalása, miszerint Arisztotelész előbb elfogadta ezt a felfogást, csak később fordított annak hátat (De Virt. Mór. 7, 448a; 3, 442b). 19 Ez a „konkordista" beállítottság majd igazából Plótinoszra lesz jellemző, aki ennek ellenére azért már jóval több kifogásolnivalót is talál majd Arisztotelészben. 20 Pint. Qu. 2. 1. 2,1001a-c 21 Azaz hogy az alapelvek nem annyira az ideák, mint inkább a számok. 3
