Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
(5r)|uio-upYÖ) - ideák (i5éat) - anyag22 hármas terminológiát is23. Élesen elkülöníti az értelmet a lélektől24, elfogadja a reinkarnációt, ám optimista felhanggal25. Meglátása szerint a bölcselet végső célja a teológia, melyet hirtelen megvilágosodással lehet elérni26. Nézetei közül több mély hatással volt a neopíatonikus gondolkodókra, elsősorban is Plotinoszra, de keresztény szerzőknél is fellelhető a nyoma, például Origenésznél az isteni gondviselésről vallott felfogása esetében. Plutarkhoszéhoz hasonló anti-eklektikus tendencia figyelhető meg tanítványa és barátja, Calvenus Taurus esetében is, aki a nagy rivális iskolák kritikája mellett ellenezte a Platón és Arisztotelész tanai közti harmonizációt megcélzó lépéseket27. Emellett azonban mesterével sem értett minden téren egyet, elég csak az időbeli teremtés és az éther tanára említést tennem, vagy akár arra, hogy ő inkább a (kevésbé?) derűlátó értelmezést osztotta a lélek inkarnációjával kapcsolatosan. Taurus tanítványa, és utóda az Akadémia igazgatói székében Atticus volt, akinek töredékeit legnagyobb számban Kaiszareiai Euszébiosz Praeparatio Evangelica-]a őrizte meg számunkra28. Ebből tudjuk meg, hogy Atticus elődeinek megfelelően szintén elutasította az arisztotelészi tanok felhasználhatóságát a platonizmus tanítása kapcsán; sőt, Arisztotelésszel szemben annyira elutasító volt, hogy a később általánossá vált azon meggyőződést sem fogadta el, miszerint a Filozófus egyfajta bevezető gyanánt szolgálna Platónhoz; egyszerűen tévtannak minősítette nézeteit. Véleménye szerint Platón filozófiájának a pszichológia szolgál középpontjául; erre építette etikáját és episztemoló- giáját. Hevesen kifogásolta Arisztotelész teológiáját is29, minthogy ellentmondást látott abban, hogy egy olyan isten, akinek bizonyos módon igenis köze van a világhoz, egyáltalán nem törődik vele. Hiányolta nála továbbá az isteni gondviselés, valamint a lélek halhatatlanságának tanát is. Elutasítja az arisztotelészi nézeteket a fizika területén is, az étherrel, égitestekkel, a világ időbeli teremtésével kapcsolatosan30. A II. század folyamán az Akadémián kívül is találunk platonikusokat, mégpedig nem is akármilyen jelentőséggel: Alkinooszt és Madaurai Apuleiust. Alkinooszt illetően itt csak annyit bocsátók előre, hogy talán ő az, akinek tanait illetően - művének, a Didasz- kalikosz-nak köszönhetően - leginkább tájékozottak vagyunk, így alább az ő nézeteire alapozva fogom a szisztematikus áttekintést előadni31. 22 Terminológiájában az anyagot nem az arisztotelészi fíXri, hanem a platóni v>no5oxi|/ TiOfyn kifejezésekkel jelöli, ebben pedig már Alkinooszt elővételezi (Id. Did. 8. fejezet). 23 Qu. conv. 8. 2. 4,720b 24 De Facie 28, 942e 25 De Sem 32, 567e 26 de Is. et Os. 77, 382d-e 27 Lásd tanítványának, Gelliusnak Attikai éjszakák c. művét (9. 5, 8; 12. 5, 5). 28 Praep. Ev. 11. 1-2. Másik fontos forrás Atticusra vonatkozóan Proklosz Tmiaiosz-kommentárja, amely megerősíti, és néhány ponton ki is egészíti az Euszébiosztól megtudottakat. 29 Ezt a teológiát jellemző módon még az általa nem sokra becsült epikuroszi istentannál is alább sorolta. 30 Utóbbi nézetet - szemben platonista filozófustársaival -, eredeti platóni tételnek tekintette. 31 A Didaszkalikosz teljes fordítása - ezen cikk témájának részletesebb kifejtésével együtt - megtalálható Baccalaurea dolgozat formájában a Hittudományi Kar könyvtárában: BUDAHÁZY G., A kereszténybölcselet kezdeteinek filozófiai háttere Alkinoosz Didaszkalikosz című műve alapján, Budapest 2001. 4
