Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
A kutatók megegyeznek abban, hogy az evangéliumi szóhasználat az arám ti :((א סנ רב (ejtsd: bar 'enásá, szó szerinti fordításban: az embernek fia) kifejezésre megy visz- sza. Értelme szerint ״az ember fia" arám kifejezés fogalmilag annyit jelent mint ״az ember, az emberi faj egy tagja", amelyben a רב (ejtsd bar, jelentése fiú) a kollektív ér- telmű K0^-hoz (ejtsd ׳enásá, jelentése emberiség, az emberek mint közösség) tartozó individuumot jelöli meg. Az újszövetségi ό υιός τοϋ άυθρώπου (ejtsd ho hüiosz tu anthropu) kifejezés kétszeresen meghatározott (két határozott névelővel: az embernek a fia) formája nem jellemző a görög nyelvre, és csak az arám רב אטנ(א) (az embernek fia) meghatározott status constructus-a11 túlzott szó szerinti fordításának tekint- hető12. Az emberfia kifejezés eredetének feltárása két irányba vezet. Egyrészt a biblián- kívüli arám nyelvhasználatnak vizsgálatához (arám feliratok, targumi arám, talmu- di arám)13, amely mint már láttuk, arra enged következtetni, hogy az ״emberfia" az arám nyelvkörben a mindennapi szóhasználat kifejezése volt. Másrészt azonban az ״emberfia" kifejezés elvezet bibliai hagyományban Dániel könyvéhez, és a zsidó apó- kaliptikus irodalomban az etióp Hénok és 4. Ezdrás könyvéhez, amelyekben az ״em- berfia" egy meghatározott égi lényt jelöl meg, de a tituláris használat14 kérdését a fel- sorolt irodalmi alkotásokban külön külön kell megvizsgálni. Ugyancsak nagy kérdés az is, hogy szóba jöhet-e az lehetőség, hogy ezek az írások - Dániel könyve vagy az említett két apokrif írás is —, állnak az újszövetségi szóhasználat hátterében. AZ EMBERFIA DÁNIEL KÖNYVÉBEN ÉS AZ APOKALIPTIKUS IRODALOMBAN Dániel könyve Dániel könyvének 7. fejezete egy apokaliptikus látomás15, amely jelenlegi kánoni formájában három részből áll. Az első rész a négy vadállatról szóló látomás, amely11 A héber ill. arám nyelv a birtokviszonyt birtokos szerkezetben fejezi ki. Birtokos esetvégződés nincs, ha egy szó birtokosként szerepel, azt a szerkezetben elfoglalt helye mutatja meg. Előbb áll a birto- kot, utána a birtokost jelentő szó. A birtokost jelentő szó alakja változatlan, azaz megtartja alapfor- máját (status absolutus), míg a birtokot jelentő szó ún. status constructus-ban (=szerkesztett hely- zet) áll, s alakja gyakran módosul, határozott névelőt nem kaphat. 12 A görög fordítás félreérthető, mégpedig két szempontból. Először, az ״emberfia" kifejezés két szó, az ember és fiú összekapcsolásából áll. Az kollektív értelemben (emberiség, emberi faj) vett ember és a fiú összekapcsolása, amelyben a fiú individualizáló szerepet játszik. Ez azt jelenti, hogy az emberi fajból egy valakit lehatárol és ezáltal a kifejezés az egyed, az egyes ember megjelölésére szolgál ״egy ember, valaki" értelemben. A görög nyelvben azonban a υιός (fiú, ejtsd hüios) csak genealogikusan, leszármazást jelölőén és nem individualizálóan értendő (COLPE, C, Art. ״ö υιός τοϋ άνθρωπον": ThWNT VIII. 406,21. lábjegyzet). Másodszor, a túlzott szó szerinti fordítás az arám kifejezés meg- határozatlan רב azaz ״fiú" szavát határozott névelővel fordítja ״a fiú", mintha arra a kérdésre felel- ne, kinek a fia az, akit mint ״embernek a fia"-ként megnevezett (VÖGTLE, A., Die ״Gretchenfrage" des Menschensohnproblems. Bilanz und Perspektive, (QP 152) Freiburg i.Bg 1994, 10. old. 7. láb- jegyzet. 3י Lásd főként a lábjegyzetekben bőséges konkrét utalásokkal COLPE, C, Art. ״ó υιός τοϋ άνθρωπον": ThWNT VIII.,404,32 köv. 14 A tituláris használat azt jelenti, hogy a név valakivel összefüggésben, következetesen egy meghatá- rozott szerepkört jelöl meg. 15 Dániel 7. fejezete és a vele összefüggésben az egész Emberfia-kérdés az elmúlt évtizedekben az ó- és újszövetségi kutatás előterébe került, s értekezések és monográfiák sora jelent meg a témában. - Ku37
