Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Beran Ferenc: Szociális igazságosság - szeretet és szolidaritás
A szociális igazságosság fogalmát az elmúlt évtizedekben többféle módon értelmez- ték. Az egyik értelmezés szerint a szociális igazságosság fogalmának a bevezetésre azért van szükség, mert az állam által biztosított ״törvényhozói igazságosság" nem a természetjogból indul ki, hanem az állam érdekeiből. A szociális igazságosság ezzel szemben az emberi természet törvényeit veszi figyelembe. Ezzel a felfogással szemben azt lehet felhozni, hogy a ״szociális igazságosság" fogalmának a használata eleve fel- tételezné, hogy az állam törvényhozói igazságosság nem felel meg a céljának. A má- sik értelmezés abból indul ki hogy, hiába érvényesül a törvényhozói igazságosság, ak- kor sem tud kiterjedni a társadalom egyes csoportjainak erkölcsi problémáira, például a szegények, a munkanélküliek, a hajléktalanok gondjaira. Ezeknek az embereknek a jogaira elsősorban a ״szociális igazságosságnak" kell figyelnie. A szociális igazságos- ság tehát az az igazságosság, amely a társadalomban élő emberek közös javát szolgál- ja, különös tekintettel a nehezebb sorsú emberek érdekeire. Azok közül a teológusok közül, akik ezt az utóbbi felfogást vallják magukénak (O. Nell-Breuning, J. Messner, J. Pieper) úgy vélik, hogy a törvényhozói igazságosság általánosságban az állam po- litikai tevékenységére vonatkozik, a szociális igazságosság pedig a társadalmi és a gaz- dasági élet területére. χ Mi ezt az utóbbi, szélesebb körben elterjedt felfogást fogadjuk el, amely feltételezi, hogy az államnak a törvényhozás a ״törvényhozói igazságosság", a természetjogra épít. A szociális igazságosság e mai értelmezése szerint a szociális igazságosság nem kiegészítése a törvényhozói igazságosságnak és a többi igazságosságnak, hanem azok alkalmazása a közjó javára, sajátos módon pedig a nehéz helyzetben levő emberek ja- vára. így a szociális igazságosság magában foglalja az állam részéről megnyilvánuló ״törvényhozói igazságosságot" (iustitia legalis) az ״osztói igazságosságot" (iustitia distributiva). Továbbá magába foglalja az egyes ember részéről az államot támogató segítő ״részesedést vállaló igazságosságot" (iustitia contributiva) és az egyes kapcso- latokra jellemző csereigazságosságot (iustitia commutativa) is. A szociális igazságos- ság fogalma tehát, a mai felfogás szerint is, a szegények megsegítését jelenti, amely- nek megvalósításához az egész társadalomnak össze kell fognia. Az előbbi gondolatmenetből kitűnik, hogy a szociális igazságosság a természetjog- ra épül, és a közösség valódi javára, a közjóra irányul. A természetjog az ember tér- mészetéből fakadó jog, amely magában foglalja az ember természetfeletti vágyát, a lelkiismereti szabadságot, az ember társadalmi kötelességeit, a családoknak a jogait, és a politikai szabadságot. Ha az etika történetét nézzük felfedezhetjük, hogy ezt a gon- dolatot már korábban is több bölcselő erkölcsi rendszere egyik pillérének tekintette. Ezt az emberi méltóságból fakadó kötelességet fogalmazza meg IMMANUEL KANT a ka- tegorikus imperatívusszal, amely szerint az embernek mindig olyan elv szerint kell cselekednie, amely az általános törvény lehet mások számára is. Ez a szabály megaka- dályozza, hogy az ember kizsákmányolja, nagy emberi méltóságában megalázza a másikat. 2. A szociális szeretet elve Az evangélium üzenetéből tudjuk, hogy Jézus erkölcsi tanítása a felebaráti szeretet- re épül (vö. Lk 10,28). Az erkölcsteológia tanítása szerint a felebaráti szeretet általá86
