Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Beran Ferenc: Szociális igazságosság - szeretet és szolidaritás
nos értelemben jóakaratot jelent, amely úgy valósul meg, hogy az egyik ember segít- séget ad a másik számára, hogy a személyiségét a legteljesebb módon ki tudja bonta- koztatni. Ez a jóakaratú szeretet a legteljesebb módon az önátadásban valósul meg, amikor az ember a másik embert nem valamilyen tárgyi vagy szellemi értékkel, ha- nem önmagával ajándékozza meg. A szociális szeretet abban különbözik az embertár- si (perszonális) szeretettől, hogy ez a jóakarat nem egy személy részéről, hanem a tár- sadalom részéről nyilvánul meg. Ez úgy valósul meg, hogy a társadalom jóakaratú törekvésével, intézkedéseivel segíti a társadalom egyes tagjait. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a társadalom egyes tagjai kölcsönösen segítik egymást személyiségük ki- bontakozása érdekében. Ahogy korábban láttuk, a szociális igazságosság, a természetjogra épül, a közjóra irányul, és különös tekintettel van a társadalom peremén élő ember jogaira. A szociá- lis szeretet tehát abban különbözik a szociális igazságosságtól, hogy a szociális igaz- ságosság, mint igazságosság, inkább a törvényt, a jogot veszi figyelembe, a szociális szeretet ezzel szemben azt az emberi törekvést, szándékot, karitatív tevékenységet és áldozatkészséget jelenti, amely arra irányul, hogy az ember lényegéből fakadó jogok, valóban megvalósuljanak. Johannes Messner szerint a szeretet ״mindent átható alap- elvnek" az igazságosság inkább ״rendező elvnek" fogható fel. Az igazságosság és a szeretet kapcsolatának az elemzésekor kitűnik, hogy a szere- tét, mint törekvés megelőzi és megalapozza az igazságosságot. A szeretet ereje indítja ugyanis az embert arra, hogy mindenkinek megadja azt, ami jár. A szeretet ugyanak- kor felül is múlja az igazságosságot, mivel olyan esetekre is vonatkozik, amelyet a jog nem ír elő. Sőt, bizonyos különleges esetekben olyan cselekedetre is indít, amely nem az előírt jog szerint való. Ezt a cselekedetet méltányos cselekedetnek nevezzük. Az igazságosság és szeretet közötti különbséget jól tükrözi SZENT AMBRUS egyik írása, amelyben az igazságosságot a szeretet egyik megnyilvánulásával a jótékonysággal hasonlítja össze: ״A közösségi élet két alapelvre épül: az igazságosságra és jótékony- ságra. Ez utóbbit bőkezűségnek és kegyességnek is nevezik. Nekem úgy tűnik, hogy az igazságosság kiváló erény, de a bőkezűség még kiválóbb. Az első a szigort, a másik a jóságot részesíti előnyben" E témának a szakemberei - amikor az igazságosság és a szeretet kapcsolatáról be- szélnek - több félreértésre is felhívják a figyelmet. Az első az, hogy a szeretetet nem szabad az igazságosság kiegészítő elveként felfogni. A szeretet nem ״olyan kabát, amely elfedi az igazságosság hiányait". Az igazságosság tehát nem kisebbrendű, mint a szeretet, hanem inkább a helyes cselekvés normáját jelenti, és nem a jó szándékot. A másik félreértésre az adhatja az okot, ha valaki a szociális szeretetet a hazaszeretettel a nemzeti kultúra szeretetével, vagy a fennálló politikai rendszer iránti odaadással azonosítja. Ez esetben a szociális szeretet egy diktatúra kiszolgálójává válhat. A szociális szeretet szükségessége A történelem folyamán többször feltették a kérdést, hogy a társadalmi életben mi- ért kell kihangsúlyozni a szeretet fontosságát, miért nem elég az igazságosság elvére hivatkozni. Az igazságosság elve ugyanis biztosítja azt, hogy mindenki az őt megille- tő módon kapjon elismerést a közösség részéről. JOSEF PIEPER Aquinói Szent Tamás- ra hivatkozva három olyan okra is hivatkozik, amelyek korlátokat jelentenek az igaz87
