Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
genészre alapoznak, aki életének két utolsó évtizedét Caesareaban töltött, ahová ma- gával hozta könyvtárát, és a Hexaplát. Euszebiosz, miután Pamphilosz pappá szentel- te, Biblia-iskolát alapított. A nagy üldözés alatt Caesarea Philippiben, Antiochiában Je- ruzsálemben tartózkodott. Euszebiosz azonban már kezdettől fogva mutatott bizo- nyos érdeklődést a történeti témák iránt, mint legkorábbi műve, a Krónika tanúsítja. Ezzel a művel azonban a keresztény apologéták, de ugyanúgy a zsidó apologetika örö- köse és tanítványa is volt. A kronológia iránti érdeklődést annak bizonyítása motivál- ta, hogy a zsidó vallás és kultusz, a ״hebraiké philoszophia" (barbariké philoszophia) ősibb a görögökénél. Ilyen összehasonlító táblázatokat összeállított a 3. században Julius Africanus, aki a görög kronológiát a bibliai történetre alkalmazta88, innen te- kintve ki az attikai arkhonok, a római császárok éveire. Julius Africanus azonban millenarista volt, egész tudományos felkészültségét egy alapjában tudománytalan eszme szolgálatába állította. Krisztus megtestesülése ebben a kronológiai keretben 5500-ra esett. Euszebiosz más módszert követett, külön-külön különböző szerzők alapján magyarázta a káldeusok, asszírok, a héberek (itt a Biblia, Alexandriai Kelemen és Flavius Josephus nyomdokain haladt), az egyiptomiakét, a görögökét (Castor, Por- phüriosz, Diodorosz), rómaiakét. Ezután következtek a ״kanónesz" és az ״epitomai", amelyek azonban elvesztek, mert az eredeti műből kiszedve a legkülönfélébb történél- mi írások alapanyagát szolgáltatták. Euszebiosz minden fáradozása ellenére felpana- szolja a biztos és szilárd kronológia hiányát Egyháztörténetében. Az ״apologéta"- és ״exegéta"- történész. Mindkét minőségben Órigenész tanítvá- nya. Nála a történelem megtalálja a maga jelentőségét, mert az a nagyszerű ״eszköz", amelynek segítségével meg lehet válaszolni a pogányok által támasztott nehézsé- geket89. Mert a pogányok azt kérdezték, hogy miért adták fel a keresztények őseik val- lását a judaizmusért, ami még rosszabb, a meghamisított judaizmusért? Tanításuk új- donsága mellett miként lehet övék az igazság?90 Euszebiosz úgy látta, hogy a választ ezekre a kérdésekre csak a történelem adhatja meg, amely megmutatja az ember val- lási fejlődését, Ádámtól Krisztusig mutatva meg a haladást és a történelem értelmét. Ez az előrehaladó történelem késztette a keresztényeket arra, hogy szakítsanak őseik pogányságával, de módosítsák a zsidó vallást is, amelyhez ilyen módon csatlakozhat- tak. Euszebiosz utalt a Krisztus előtti korszak ״anonim" keresztényeire, akik a logosz- csírák birtokában helyesen cselekedtek, Krisztus előtti keresztények voltak. Ezzel a vé- leményével nem lép túl a kortárs profán szerzők szemléleti korlátain, akik számára a tanítások területén minőségi fejlődés elképzelhetetlen, mert annál jobb nem lehet, mint ami volt a kezdetben. így szükségképpen a kereszténységnek kell lennie a legősibb val- lásnak, amelynek csak sápadt, hiányos, torz kópiája minden más vallás91. Már 311- ben elkészített egy ״elemi bevezetésit, amely a Praeparatio Evangelica elődje, valamint az ״ekklesziasztiké apodeixisz en bibloisz"-t de a fejezetek, könyvek számát nem adva meg-, ״prophétikai eklogai"-t, amelyekben a zsidó exegézissel polemizált. Itt utalt az igen alapos exegétára, Órigenészre is, nem véletlenül, mert az ő exegézise szembeszállt a millennarizmussal (khiliaszmosszal), amely Porphüriosz kritikájának tárgya volt. Híl EUSEBIOS, Praeparatio Εν., X,10,2. 9״ LUNEAU, A., L'Histoire du Salut chez les Peres de l'Eglise, La doctrine dcs Ages du Monde, Théologic Historique, 2, Beauchesne, Paris, 1964, 123. old. 90 Praep. Ev. 1,2,1-4. GCS 8 (I), 8-9. old. Egyháztörténet, 1,2,1. ÓÍ, 5,20. old. 91 Egyháztörténet, 1,4,15. ÓÍ, 5,33. old. 75
