Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
óp Hén 46,1). Ezzel szemben a ״Választott" az emberi faj tagja és nem préexistens égi 1 lény, mint a ״a férfinek a fia" és a ״az élők anyja ivadékainak fia" kifejezések is tanú- sítják. Erre utal az etióp Hén 45,4 szerint az is, hogy a ״Választott" az emberek, az igazak körében fog lakni40 a megváltozott földön. Végül megfigyelhető az is, hogy azokon a helyeken, ahol a ״Választott" szerepel nincs szó az ״Ősöregről״ (etióp Hén 45,3; 51,3, 55,4; 61,8; 62,2.3). A harmadik képes beszéd szakaszaiban, ahol ״a férfi- nek a fia" és a ״az élők anyja ivadékainak fia" kifejezések jelzik az Emberfiát, a ״Vá- lasztottal" azonosíttatik, szintén nem említik az ״Ősöreget", hanem ehelyett az Em- berfia ül a dicsőség trónján (etióp Hén 62,5; 69,27.29). A Választott tehát egy másik elképzeléshez tartozott, akinek alakja összekapcsolódott a végidőbeli ítélettel, majd az Emberfiával. A harmadik képes beszédben az Emberfia alakjának további bővítését jelenti a Mes- siással való azonosítása (etióp Hén 48,10; 52,4)41. Az Emberfia alapvízió (etióp Hén 46-47; 48,2-7) kiegészítésében találjuk: ״Szükségük napján nyugalom lesz a földön; arcra borulnak előtte, és nem kelnek fel többé. Senki sem lesz ott, aki kézbe vegye és felemelje őket, mert a Szellemek Urát és Felkentjét tagadták meg" (48,10). Az idézet tartalmilag a 48,2-7 szakaszhoz illeszkedik, és a Felkent az Emberfia helyére lép. Az 52,4 ״(az Angyal) így szólt hozzám: - Mindaz, amit láttál, Felkentje uralmá(nak bizo- nyítéká)ul szolgál, hogy hatalmas és erős legyen a földön" viszont közvetlenül az ugyancsak az Emberfiával azonosított Választottat pótolja. A két idézetből arra kö- vetkeztethetünk, hogy azonosítást jelentő Felkent név beillesztését szolgáló redakció már a harmadik képes beszéd ismeretében történt, mégpedig abban fázisban, amikor az Emberfia és Válaszott azonosítása már megtörtént42. Az Emberfia alakjának további kibővítő értelmezését találjuk az etióp Hén 70-71. fejezetben43, amelyekben Hénok a mennybe vétetik az Emberfiához és a Szellemek 40 Lásd UHUG, S., Das Aethiopische Henochbuch, 45,4 vershez szóló 4b lábjegyzet, 586 old. A magyar fordítás szövegét (Apokrifek, Ókeresztény írók 2, 66 old.) itt korrigálni kell. 41 Az Emberfia azonosítását a Messiással a kutatók egy része fenntartásokkal fogadja. KOCH, K. sze- rint az idézett két helyet (etióp Hén 48,10; 52,4) a két fokozatú íidvösségvárás értelmében kell ma- gyarázni, minkettő egymásra rendelt, de a világidő más és más szakaszában lépnek fel (Messiás und Menschensohn, 261-264 old.); CHARLES, S. R. H., mindkét helyet másodlagos kiegészítésnek tartja, s ezért a kiegészítés kérdését tárgytalannak tekinti (The Book of Enoch or I Enoch, Oxford 1912); ugyanezt a véleményt képviseli MULLER, U. B. (Messiás und Menschensohn, 40 köv.), SJÖBERG, E. (Der Menschensohn im athiopischen Henochbuch, 140-146 old.) mindkét helyet keresztény kiegé- szítésnek tekinti, s nem fogadja el őket, KELLERMANN, U. (Messiás und Gesetz. Grundlinien einer alttestamentlichen Heilserwartung, BSt 61) Neukirchen-Vluyn 1971, 117-121 old.) szerint az Em- berfia nem messiási alak, messiási vonásokkal való ellátása nem mossa el a kettőjük különbségét, de utat nyit a két alak későbbi egybolvasztására. - MÜLLER, K., elfogadja az azonosítást abban az ér- telemben, hogy a beilleszkedik abba az értelmező folyamatba, hogy az Emberfia alakjára fokozató- san átvigyék a nemzeti-földi természetű Messiás ill. messiásvárás vonásait és feladatait (Menschen- sohn und Messiás, BZ 16 (1972) 169-171 old.: Studien 288-289 old). 42 MÜLLER, K., Menschensohn und Messiás, BZ 16 (1972) 169-171 old.: Studien 288-289 old. 43 A 70-71 fejezetek a képes beszédek kiegészítései (ellentétes álláspontot képvisel SJÖBERG, E., Dér Menschensohn im athiopischen Henochbuch, Lund 1946; és CAQUOT, A., - GEOLTRAIN, E, Notes sur le text éthiopien des >Paraboles< d'Hénoch, Semitica 13 (1963) 39-54 old.). Az 59,29-ben zá- róformulát találunk, amely befejezi a képes beszédeket, míg a 70,1 új kezdetet indít. A 70-71. feje- zetek Hénok végérvényes sorsát akarják leírni. MÜLLER, K. szerint a képes beszédek lezárása után akkor keletkeztek ezek a fejezetek, mikor felmerült az a kérdés, hogy ki a hagyományból ismert Em- berfia és hogyan hívják (Menschensohn und Messiás, BZ 16 (1972) 172-174 old.: Studien 290-292 old.). 47
