Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
Teológia 2000. 1-2. szám RÓZSA HUBA Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban A Dániel könyvének 7. fejezetében az Ószövetség nagy biblikus tradícióihoz viszo- nyitva egy szűk körű és késői hagyomány nyomát találjuk, amely a zsidó apokalip- tikus irodalom egyes írásain (az etióp Hénok könyve, 4 Ezdrás könyve) át Isten eszkatologikus ítélkező szerepét és az eszkatologikus uralomban részesülő közösség képviseletét összekapcsolja az ״Emberfia" alakjával1. Az ״Emberfia" a Dániel könyvé- ben nem tölt be üdvösségközvetítő feladatot és a maga a név nem fenségeim. Az apó- kaliptikus irodalomban ez a helyzet megváltozik, amennyiben az Emberfia szerepe az üdvösségközvetítés, sőt kapcsolatba kerül a Messiás szerepével és a név egy meghatá- rozott szerepkört jelöl. Az Emberfia-hagyomány igazi hordereje az Újszövetségben elfoglalt helyzetéből adódik. Jézus az evangéliumokban kilétére, tetteire, sorsára és szenvedésére valamint a végítéletben betöltött szerepére vonatkozóan gyakran hivatkozik az Emberfiára. Ez a körülmény helyezte a biblikus kutatás homlokterébe az Emberfia megjelölés jelenté- sének és eredetének vizsgálatát, amely elsősorban az Újszövetség krisztológiájának szempontjából foglalkoztatja a tudományos vizsgálódást. Az említett tényállás a té- mában megjelent monográfiákban is megmutatkozik, amennyiben az Emberfia-ha- gyomány szerepének az Ószövetség Bibliájában és a zsidó apokrif apokalipszisekben való vizsgálata után az Újszövetségben betöltött szerepe és annak problémái teszik ki a tudományos elemzés jelentősebb részét. Értekezésünkben először az Emberfia megnevezés etimológiájával, majd az Ószö- vétségben és a zsidó apokrif apokaliptikus irodalomban elfoglalt szerepével és végül röviden a téma újszövetségi helyzetével foglalkozunk. 1 A megfelelő héber ill. arám és görög nyelvű kifejezés általában megszokott magyar nyelvű ״ember- fia" fordítása nem egészen szabatos, mert nem érzékelteti az eredeti kifejezésben előforduló határo- zott névelő jelenlétét. A kifejezés használata abban sem következetes, hogy gyakran nem jelzi annak tituláris (Emberfia nagybetűvel) ill. nem tituláris (emberfia kisbetűvel) használata közötti kiilönbsé- get. A teológiai irodalomban általánosan elterjedt és az újszövetségi bibliafordításokban alkalmazott nagybetűs ״Emberfia" használata, a kifejezés az evangéliumok tituláris értelemben felfogott haszná- latára megy vissza. Az értekezésben átvesszük a már gyakorlatban elfogadott Emberfia kifejezést, fenntartva azt a szabadságot, hogy adott esetben az eredeti forma vagy jelentés visszadása érdeké- ben a szó szerinti fordítást használjuk. 34
