Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Az ortodox és katolikus párbeszéd
Ekkleziológiai alapelvek 6. A keleti és a nyugati Egyház megosztása nemhogy elfojtotta volna a Krisztus ál- tál akart egység vágyát, hanem éppen ez az egyház természetével ellentétes hely- zet, sokak számára a Krisztus parancsához való hűség értelmében az egység megvalósítása szükségességének egyre nagyobb tudatosításához vezetett. 7. A századok során számos kísérlet született az egység helyreállítására. Különbö- ző utakon, gyakran zsinatok segítségével kívánták e célt elérni, a korra jellemző politikai, történeti, teológiai és szellemi helyzet alapján. Sajnos eme erőfeszítések egyike sem érte el a nyugati Egyház és a keleti Egyház kommúniójának helyre- állítását, sőt az ellentétek egyre erősödtek. 8. Az utóbbi négy évszázadban kelet különböző részein új kezdeményezések szülét- tek néhány nagy Egyházon belül, valamint külső tényezők ösztönzésére, kelet Egyháza és nyugat Egyháza egységének helyreállítására. Ezek a kezdeményezések számos közösséget, a római Székkel való egyesülésre vezettek, és mint követkéz- ményt a keleti anyaegyházaikkal való egység szakadását eredményezték. Ez nem ment volna végbe külső egyházi érdekek beavatkozása nélkül. így jöttek létre a ke- leti katolikus Egyházak, és ez olyan helyzetet teremtett, mely konfliktusok és szenvedések forrása lett először az ortodoxok, de a katolikusok számára is. 9. Bármilyen legyen is a Krisztus parancsához való hűség akarásának a szándéka és hitelessége: a ״legyenek mindnyájan egy" a római Székkel való részleges egy- ségben kifejezve, meg kell állapítani, hogy nem jött létre az egység helyreállítása kelet Egyháza és nyugat Egyháza között, sőt e kísérletek által megmérgezett megosztás továbbra is megmaradt. 10. Az így kialakult helyzet csak feszültséget és ellentéteket szül. Eme egyesüléseket követő évtizedek során a missziós tevékenység kiemelt céljai között szerepelt a többi keresztény megtérítésének erőfeszítése - egyénileg vagy csoportban - a saját Egyházához való ״visszatérítésre". E folyamat, vagyis a prozelitizmus forrásának igazolására a Katolikus Egyház olyan teológiai szemlé- letet dolgozott ki, mely szerint egyedül ő maga lenne az üdvösség egyedüli lété- teményese. Erre válaszolva az ortodox egyház a maga részéről hasonló szemlé- letet tett magáévá, mely szerint csak nála található meg az üdvösség. A ״külön- vált testvérek" üdvössége biztosítására előfordult, hogy keresztényeket újra meg- kereszteltek, és elfeledkeztek a személyek és az ő hitvallásuk vallási szabadságá- ról, mely szempontra a kor kevésbé volt érzékeny. 11. Másrészről, számos polgári hatalom is kísérletet tett arra, hogy a keleti katoli- kusokat atyjuk Egyházába visszavezesse. E cél elérése érdekében, 11a alkalom ki- nálkozott rá, nem riadtak vissza elfogadhatatlan eszközök használatától sem. 12. Azon mód alapján, mely szerint katolikusok és ortodoxok magukat kapcsolata- ikban újra az Egyház titka szempontjából tekintik, és egymást mint nővéregy- házakat ismerik el, ez a fajta fentebb leírt ״missziós apostolsági״ forma, melyet ״uniatizmus"-nak is neveznek, elfogadhatatlan mint követendő módszer, vagy mint Egyházaink egységkeresésének modellje. 13. Valójában főleg a rodoszi pánortodox konferenciák és a II. Vatikáni Zsinat óta úgy az ortodoxok mint a katolikusok részéről az Egyháznak mint kommú- niónak felfedezése és értékelése gyökeresen megváltoztatta a szempontokat és a magatartási formákat. 29
