Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Az ortodox és katolikus párbeszéd
Mindkét részről elismerik, hogy mi az, amit Krisztus Egyházára bízott - az apostoli hitvallást, az egyazon szentségekben való részesedést, főleg Krisztus egyetlen áldozatát ünneplő papságot, a püspökök apostoli szukcesszióját - nem tekinthetjük úgy, mint Egyházaink egyikének kizárólagos tulajdonát. Ebben az összefüggésben természetes, hogy minden újrakeresztelés ki van zárva. 14. Ez az oka, amiért a Katolikus Egyház és az Ortodox Egyház kölcsönösen egy- mást mint nővéregyházakat ismerik el, felelősöket Isten Egyházának hűségben, az isteni terv szerinti fenntartásában, különösen arra, ami az egységre vonat- kozik. II. János Pál pápa szava szerint kelet és nyugat nővéregyházainak öku- menikus törekvése a párbeszédben és az imádságban megalapozottan olyan tel- jes és tökéletes egységet keres, mely nem felszívódás, sem összeolvadás, hanem találkozás az igazságban és a szeretetben (vö. Slavorum apostoli, n. 27) 15. A személyek sérthetetlen szabadsága és a lelkiismereti felszólítás követésének egyetemes kötelezettsége megtartása mellett az egység helyreállításának törek- vése során nincs szó a személyek egyik Egyháztól a másikba való megtérítésé- ről üdvösségük biztosítása érdekében. Krisztus akaratának övéiért és Isten tér- vének Egyházáért való együttes magvalósításáról van szó az Egyházak közötti közös kutatás által, a hit tartalma és következményei fölötti teljes egyetértéssel. Ez a törekvése a folyamatban lévő teológiai párbeszédnek. 16. A keleti katolikus Egyházaknak, akik a római Székkel helyre akarták állítani a teljes közösséget, és ehhez hűségesek maradtak, megvannak e közösséghez kap- csolódó jogaik és kötelességeik, melynek részét alkotják. Az Ortodox Egyházak- kai szembeni magatartásuk alapelvét a II. Vatikáni Zsinaton megerősített szem- pontok irányítják, és az azóta a pápák által különböző dokumentumokban ki- adott és pontosított gyakorlati következmények. 17. Ebben a légkörben, a fent említett megfontolások és a most következő gyakor- lati szabályok oly mértékben, amennyire ténylegesen elfogadást nyernek és hű- ségesen megtartják azokat, oly természetűek, hogy a keleti katolikus Egyházak részéről az Ortodox Egyház számára eredményezett nehézségekre igaz és vég- érvényes megoldást képesek adni. 18. Ezzel kapcsolatban VI. Pál pápa 1967 júliusában Phanar-i beszédében megerő- sítette, ״hogy az Egyházak vezetőire, hierarchiájukra tartozik az Egyházakat azon az úton vezetni, mely az újra megtalált egységhez vezet. Ezt egymás elis- merve és tisztelve kell tenniük, a rájuk bízott krisztusi nyáj részének pásztora- iként, gondot viselve Isten népe összetartására és növekedésére, elkerülve mind- azt, ami szétesését okozna vagy zavart eredményezne soraikban" (Tomos Agapis, n. 172.). Ugyanebben a szellemben II. János Pál pápa és I. Dimitriosz ökumenikus pátriárka együtt pontosította: ״A prozelitizmus minden válfaját elutasítjuk, melyet úgy foghatunk fel, mint a tisztelet hiányát" (198 7. dec. 7.). Gyakorlati szabályok 19. A jelenlegi nehéz helyzetben lévő Egyházak közötti kölcsönös tisztelet abban a mértékben fog érezhetően növekedni, amennyiben a most következő gyakorla- ti szabályokat megtartjuk. 20. Ezek a szabályok nem fogják a minket foglalkoztató kérdéseket megoldani, ha nincs meg mindegyik félben az evangéliumra alapozott megbocsátás! akarat és 30
