Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Az ortodox és katolikus párbeszéd

um, a Szeplőtelen Fogantatás, és a teremtett kegyelem) miatt az athosziak nem isme- rik el a katolikus hitet apostolinak, és a Katolikus Egyházról sem ismerik el, hogy bir- tokolja a kegyelem teljességét, mert egyedül az Ortodox Egyház az ״egy, szent, kato- likus és apostoli" egyház, és nem tekinthető pusztán egy ״ágazatnak". Az Ortodox Egyház minden más meghatározása nem más mint vallási szinkretizmus és tanbeli minimalizmus, melyek a szekularizáció és a humanizmus termékei.10

A Balamandi Nyilatkozat következtében évekre megszűnt a római katolikus és az ortodox egyház teológiai párbeszéde. A folytatást Ί996. október 8-i közös megnyilat- kozás jelentette, melyben a belgiumi Chevetogne kolostorában a felmerült kérdések megoldására összejött római katolikus és ortodox teológusok a párbeszéd újraindítá- sára ösztönöztek. Tíz pontban foglalták össze a gyümölcsöző dialógus feltételeit:11

1. A bizalom és egymás elismerése légkörének megteremtése.

2. A másik helyzetébe való beleélés megvalósítása.

3. Az emlékezet megtisztítása.

4. A nyilatkozatok és a tettek összehangolása. ■־׳

5. A hivatalos dialógus és a szeretet dialógusának összehangolása.

6. A ״csúcs-nyilatkozatok" helyi szinten történő megvalósítása.

7. A helyi párbeszéd eredményeinek és a nemzetközi bizottság munkájának össze- kapcsolása.

8. A katolikusok és az ortodoxok közös találkozásainak szorgalmazása a Balamandi Nyilatkozat kijelentéseinek megvalósítására.

9. A katolikus-ortodox párbeszéd összehangolása más keresztényekkel a teljes egy- ség reményében.

10. A ״zsinati szövet" helyreállítása az egyházi élet különböző szintjein.

A vegyes teológiai bizottság munkája folytatásához nagymértékben hozzájárult az 1965 óta rendszeresen folytatott dialógus az Észak-amerikai katolikus és ortodox te- ológusok között.12 Legutóbb II. János Pál pápa intézett levelet a Keresztény Egység Pá- pai Tanácsa elnökének, Edward Cassidy bíborosnak, melyben sürgette az eredeti teoló- giai program folytatását a római katolikus és az ortodox egyházak között.13

II. János Pál pápa többször is kinyilvánította szándékát az ortodoxok irányában, mind tanításában, mind pedig gesztusaiban. 1995-ben Rómában fogadta Szent Péter és Pál ünnepén I. Bartholomeiosz ökumenikus pátriárkát. II. Alekszij pátriárkával va- ló két eredménytelen találkozási kísérlete (1996 Pannonhalma; 1997 Heiligenkreuz) után 1999. május 7-9 között sikeres látogatást tett az ortodox többségű Romániában, Theoktiszt pátriárkánál.14

Ortodox részről kritikával illették a pápa Grúziái látogatását (1999. november 89.), melynek során először keresett fel egy volt szovjet államot. Tbilisziben a pápa taוס Vő. Irénikon LXVII (1994/4) 512-515.

י י Irénikon LXIX (1996/4) 547-551; vö. OROSZ ATHANÁZ, A katolikus-ortodox viszony napjainkban, in Mérleg XXXIII (1997/1) 52-60.

12 Legutóbbi, 55. ülésük 1998. október 31-én Washingtonban volt, a keresztségről és annak ekklézio- lógiai összefüggéseiről.

1:1 Lettre au cardinal Edward I. Cassidy, (1999. május 20.), in La documentation catholique, 4. juillett 1999, N° 2207, 601-602; vö. Bruni, G., Cluale ecclesiologia? Cattolicesimo e Ortodossia a confronto. II dialogo ufficiale, Paoline, Milano 1999.

14 A pápa a találkozón kijelentette: ״A hitelesség vágya miatt és a testvérek és nővérek közötti, az Úrtól rám bízott péteri szolgálat betöltése igényének ösztönzéséből vagyok itt köztetek.", in La civilta cattolica, 1999. agosto 7-21 (3579-3580) 286-295.

27