Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Az ortodox és katolikus párbeszéd
A párbeszéd a katolikus és ortodox egyház között a sok nehézség ellenére mégis folytatódott. Bizánci-ortodox részről jelentős megbeszélések születtek: München 1982 (egyház és eukarisztia), Bari 1986-1987 (hit és szentségek), Új-Valamo 1988 (az egy- házi rend szentsége), Balamand 1993 (az uniatizmusról). A párbeszéd megindult a nem-khalkedóni egyházakkal is. Az egyiptomi kopt egy- házzal: krisztológih megnyilatkozások 1974, 1976 és 1988-ban; az egységről 1975- ben; a teológiai tanulmányokról 1979-ben. Találkozók jöttek létre 1989-től a malankár-szír ortodox egyházzal is. Az ortodoxokhoz való folyamatos közeledést jelentette Cirill és Metód Európa társ- védőszentjévé való nyilvánítása Szent Benedek mellé (1980),3 s az 1100 éves evange- lizációs munkájukról,4 valamint a kijevi Oroszország megkeresztelkedésének ezeréves évfordulójáról való megemlékezés (1988).5 A Keleti Kódex kiadásával pedig a nem la- tin rítusú katolikus egyházak jogi normái is megfogalmazódtak a II. Vatikáni Zsina- tót követően (1990).6 A XIII. Leó pápa által kiadott Orientalium dignitas (1894) cen- tenáriumán II. János Pál pápa Orientale lumen kezdetű apostoli levelében (1995) az egész egyház számára kívánta a keleti hagyományok jelentőségét biztosítani.7 A pá- pai megnyilatkozás I. Bartholomeiosz ökumenikus pátriárka római látogatása előtt je- lent meg, aki kritikusan értelmezte a szöveget. Szerinte nem helyes a ״keleti egyhá- zak" kifejezést egyszerre használni az ősi ortodox egyházakra és az uniatizmus által létrejött katolikus egyházakra. A katolikus javaslattal ellentétben a két egyház szent- jeinek közös elismerését sem támogatja. Az ortodox és katolikus szerzetesközösségek létét pedig éppen az ekkléziológiai különbözőségek miatt veszélyesnek tartja. A katolikus-ortodox párbeszéd megrekedését eredményezte az úgynevezett Balamandi Nyilatkozat (1993 június, Libanon),8 mely az uniatizmusról és az ortodox egyházzal való teljes közösség jelenlegi kereséséről adott szempontokat. 1994. márci- usában húsz autonóm Athosz-hegyi monostor nyílt levélben fejtette ki ellenvetéseit. Eszerint a katolikus kommúnió-felfogás antropocentrikus módon értelmezi az egyhá- zat, a római pápa primátusát pedig totalitárius ekkléziológiával vádolja. Ezért a két egyház nem tekinthető nővéregyháznak. Róma célja az ortodox szerzetesek szerint, hogy a különbözőségek ellenére létrehozzák az egységet, a szentségek, és az apostoli szukcesszió közös elismerése, az interkommúnió kezdetben limitált, majd kiterjesztett gyakorlata által. Róma humanista nézőpont alapján erőlteti az egységet. ״A katolikus egyház eretnekségei" (a Filioque,9 * a pápa primátusa és tévedhetetlensége, a purgatoriג Egregiae virtutis kezdetű apostoli levél, ASS 72 (1981) 258-262 (EV 7, 958-968). 4 Slavorum apostoli kezdetű enciklika, SZÍT, Budapest 1986.י Euntes in mundum apostoli levél (1988). 6 Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, in EV 12 . 7 1994. november 2-5-ig Nyíregyházán emlékeztek meg egy ökumenikus szimpózium keretében XIII. Leó enciklikájáról: Orientalium dignitas, szerk. Orosz László, Nyíregyháza 1995 (tartalmazza az említett két apostoli levél fordítását); vö. Irénikon LXVII (1994/4) 543-544. H ״L'Uniatisme, méthode d'union de passé et la recherche actuelle de la pleine communion", in Irénikon 1993 LXVI (1993/3) 347-356 (Magyar fordítása: ld. Függ. . o.). Ld. még: Suttner, E. C, Church Unity. Union or Uniatism? Catholic-Orthodox Ecumenical Perspectives, CHS, Rome-Bangalore 1991. 9 A ״Filioque" hagyományos tanításának a tisztázását II. János Pál pápa I. Bartolomeiosz jelenlétében mondott homüiájában juttatta kifejezésre 1995. június 29-én a Szent Péter bazilikában, melyet a Keresztény Egység Pápai Tanácsa egy dokumentum formájában el is készített, vö. A Szentlélek származására vonatkozó görög és latin hagyomány, Teológia XXX (1996/1-2), 66-73. 26
