Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete
után ez folyamat ismét elindul a Noé családjában jelentkező bűn következményeként, amely már az emberi faj szétszóródása irányába utal, a bábeli torony építése után. A bűn és kegyelem téma kombinálása a teremtés-megsemmisítés témával D. J. Clines szerint a bibliai őstörténet legátfogóbb tematikus összefüggését teremti meg: Is- ten kegyelme kifogyhatatlan az emberi bűn történetében, amely abban jut kifejezésre, hogy bűn terjedése a teremtést a megsemmisülés határára sodorja, amelyet egyedül Isten túláradó kegyelme akadályoz meg. D. J. Clines megközelítése az őstörténetet új megvilágításba helyezte. Kifejezetten te- ológiai természetű megközelítés, nem áll ugyan vonatkozásban az irodalomkritika szövegre vonatkozó megállapításaival, de a Gén 1-11 szövegének szervező elvét kutat- va, átfogja a részek kapcsolatát és az elbeszélés folyamatának dinamikát kölcsönöz. Kiértékelés A bibliai őstörténet terjedelmének, forrásainak és struktúrájának tudományos vizs- gálatában, mint az elmondottakból is kitűnik, nincs egységes álláspont a kutatásban. Ez a helyzet abból is adódik, hogy az őstörténet része a ami biblikus kutatás legvita- tottabb témájának a Pentateuchus-kérdésnek. A felsorolt témaköröknek megfelelően az alábbi megállapításokat tekintjük irányadónak. Az őstörténet terjedelmét illetően azt az álláspontot fogadjuk el, amely a Gén 11,26- ot tartja a kezdetek elbeszélése lezárásának, és Terach (Ábrahám) nemzetségtáblájával kezdődik a pátriárkák téma a Genezis könyvében. Bár kétségtelen, hogy a 10,1-11,26- ban már a történeti kor egyes mozzanatai megjelennek, ezek bemutatása mégis még a kezdetek része, és nem Izrael, hanem inkább a világ őstörténetéhez tartozik. Szem nemzetségtáblája az egyre csökkenő életévekkel az átvezető a történeti korba. A jelen- légi kánoni forma inkább ennek a véleménynek kedvez, és az őstörténet (egyszerre a conditio humana leírása, ugyanakkor a Gén 12,l-4a, akár redakciónak akár a fórrá- sok részének tekintjük, tudatosan elhelyezett átvezetés is Ábrahám történetéhez) a pátriárkák történetében, ill. Ábrahám meghívásában kap megfelelő választ. A források kérdésében anélkül, hogy közelebbi meghatározottságra törekednénk, azt az álláspontot fogadjuk el, amely szerint a jelenlegi őstörténet az egész Pentateu- chus elbeszélésre kiterjedő Jahvistának és papinak nevezett szövegből keletkezett, s mindkettőnek volt saját őstörténete. A jelenlegi őstörténet szerkezetére nézve is ezek támpontot nyújtanak. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kezdetek egyes epizódjai nem- csak kiegészítőén egymásmellé helyezettek, hanem történésbeli egymásutániságot is kifejeznek, tehát a szövegnek belső dinamikája van, és egy végkifejlet irányába utal, amelyre Izrael történetében kapunk választ.
