Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete

Azoknál a kutatónál, akik a Pentateuchus értelmezésében az okmányelmélet mo- delijét követik, akár a klasszikus akár a módosított formában, megfigyelhető, hogy az őstörténet szerkezetének felállításánál a feltételezett Jahvista és Papi-írás őstörténet- ének felépítését számításba veszik. A Gén 1-11-ben három fő egységet állapítanak meg, teremtéstől a vízözönig, vízözön, a vízözöntől Ábrahámig, amellyel egyben azt is eldöntik, hogy mit tekintenek az őstörténet végének. Néhány példa:

L. Ruppert a következő szerkezetet állítja fel35:

1° a világ és az emberiség kezdeteiről való beszéd (Gén 1-5)

2° elbeszélés az állat és az ember világának fenyegetettségéről és megmentésé- ről (Gén 6,1-9,17)

3° az emberiség népekké való kibontakozásában és genealógiai kifejlődésében Noé után egészen Terachig, Ábrahám atyjáig (Gén 9,18-11.26)

J. Scharbert szerint az őstörténet szerkezete a következő36:

1° az emberiség története a világ teremtésétől a vízözönig (Gén 1-5)

2° a vízözön (Gén 6,1-9,17)

3° az emberiség Noétól Ábrahám nemzetségének Háránban való letelepedésé- ig (Gén 9,18-11,32)

G. W. Coats megvizsgálja Jahvista és a Papi-írás őstörténetét, azok szerkezetét, majd a kánoni forma felépítését ezekből magyarázza37:

RUPPERT, L., Genesis, 39.45-48 old. a J és P részek, és a végső Redaktor tevékenységének magyaré- zatával.

SCHARBERT J., Genesis 7-7 7, 23-33 old. a J és P részek, és a végső Redaktor tevékenységének ma- gyarázatával

COATS, G. W., Genesis I, 35-39 old. Érdemes megismerni B. W. COATS érvelését, ahogyan a két for- rás, a J és a P szövegét értékeli. Őstörténet szerkezete a Papi-írásban a következő:

I. Teremtés (1,1-2,4a; 5,1-32)

A. Elbeszélés (1,1-2,4a)

B. Genealógia (5,1-32)

II. Vízözön (6,1-9,29*:10,1-11,32*)

A. Elbeszélés (6,1-9,29*)

B. Genealógia (10,1-11,32*)

A Papi-írás őstörténetének szerkezete eltér a kánoni forma szerkezetétől. Míg az utóbbi szerkezete egy központi egységre épül, amelyet két egység fog közre, addig a Papi-írás két egymással ellentét- be helyezett elbeszélésegységre szerkesztett. A teremtés elbeszélése a kezdetet anélkül írja le, hogy utalna az ember bukására. Ezenfelül Isten teremtő tevékenységének bemutatása kívül áll a toledot formulákon (csak teremtés elbeszélés végén a 2,4a-ban fordul elő a toledot formula) és azt sugallja, hogy a teremtés leírása nemcsak az őstörténetnek, hanem az egész Papi írásnak bevezetője. A víz- özön elbeszélés, amely bemutatja a bűnt és a bukást, kontrasztban áll a kezdettel. A kezdet (a terem- tés) ugyanis úgy ábrázolja a teremtést mint a káoszból létrejött rendet, míg a befejezés (a vízözön) szerint a káosz ismét betör a rendbe. Ezért az őstörténet végkifejletét a vízözön elbeszélésben kell ke- resni, amelynek súlypontja a szövetség (9,1-17). A papi szövetséghagyomány (amelyben a szivár- vány az új világrend biztonságának szimbóluma) szoros kapcsolatban áll az Ábrahám szövetséggel (amelynek jele a körülmetélés). A két szövetség összefüggése alapvető a papi szerző számára az egész Pentateuchusban: az Isten és az egész világ között létrejött szövetséget (amelyet külső rítus nem erősített meg) a világnak Izrael rituális engedelmessége közvetíti, amellyel Isten szövetségre szólító hívását követi. A Papi-írásban az őstörténet nemcsak az egész Pentateuchus bevezetője, hanem a pát- riárkák téma alapvető eleme is. Jelentősége inkább a pátriárkái történetekben mutatkozik mint a töb- bi Pentateuchus témában (exodus, Sinai, vagy honfoglalás).

Szerkezeti összefüggését a genealógiákból álló keret kölcsönzi. A teremtés egy toledot formula (2,4a) révén kapcsolódik világ történetébe. Az őstörténet összefüggésében minden nagyobb egység egy

180