Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete

I. Teremtés (1,1-4,26)

A. A hat napos teremtéstörténet (1,1-2,4a)

B. Paradicsom és bűnbeesés elbeszélés (2,4b-3,24)

C. Genealógia (4,1-26)

II. Vízözön (5,1-9,29)

A. Genealógia (5,1-32)

B. Elbeszélés (6,1-9,17)

C. Átok (9,18-29

III. Bábeli torony (10,1-11,9)

A. Genealógia (10,1-32)

B. Elbeszélés (11,1-9)

G. W. Coats szerint a kánoni forma elbeszélését nem lehet úgy értelmezni, mint a bűn állandó növekedését, amely az emberi bűn tetőpontjával, a bábeli torony történe- tével ér véget. Az bibliai őstörténet tetőpontja a középső egység, a vízözön elbeszélés. Ez azt is jelenti, hogy a teremtés-bűnbeesés elbeszélés ellenpontja a végkifejlet szerepét betöltő bábeli torony építése. így az őstörténet szerkezete: ABA1. Eszerint a Gén 1-11 egységei nem kronologikus sorrendben helyezkednek el, hanem egymást kiegészítő rendben. Továbbá az őstörténet szerkezetének súlypontja a vízözön elbeszélés kulcs szakaszain nyugszik (8,20-22 és 9,1-17).

szerkezetet meghatározó új formulával kezdődik vagy végződik (5,1: 10,1; 11,10) és ez folytatódik a pátriárkái hagyományban is. A genealógiák révén az őstörténet a pátriárkái téma kiterjesztése, és rajtuk keresztül a kettő összefüggésben áll egymással.

Őstörténet szerkezete a Jahvista műben:

I. A paradicsom és a bűn

A. Paradicsom és bűn elbeszélése (2,1-3,24)

B. Genealógia (4,1-26)

II. A vízözön

A. Isten fiai (6,1-4)

B. A vízözön (6,1-8,22*)

C. Kánaán megátkozása (9,1-29)

III. Szétszóródás

A. Genealógia (10,1-32*)

B. Bábeli torony (11,1-9)

Az őstörténet Jahvista változata jóval színesebb és gazdagabb Papi írásénál. A genealógiáknak nincs benne olyan jelentőségük és súlyuk mint a Papi írásban, inkább csak összekötő elemek vagy keretet alkotnak az elbeszélések számára. Anyaga elsősorban elbeszélésekből áll, és szerkezete a kánoni for- mánban található ABA1, amelynek döntő eleme a 8,20-22 a 6,7-ben található kiegészítéssel (és még talán 3,1 7 vagy 4,12). A Jahvista őstörténet döntő eleme a természet rendjének szilárdságát bizto- sító ígéret, amely a Papi írásban a szövetségnek felel meg, A 4,12 (a bujdosó és kóbor Káin) kapcso- lata a 11,1-9-el (a népek szétszóródása) megerősíti ezt a központi helyzetet (8,20-22). A Jahvista őstörténet szerkezetében nem a bűn növekedésén van a hangsúly. A tornyot építők önhittsége sem olyan sértő mint Káiné, noha mindkettő ugyanabból a gyökérből fakad. A szerkezet a kiegészítő ele- meivel együtt inkább azt hangsúlyozza, hogy Isten teremtményei csoportokra válnak szét, és ezek a csoportok állnak a Jahvista számára az Ábrahám történet hátterében.

A Jahvista műben az őstörténet nem egyszerűen a pátriárkái téma kiterjesztése a genealógiák révén mint a Papi-Írásban, hanem önálló, saját jelentéssel rendelkező elbeszélő egység. Ez megmutatkozik a Gén 12,l-4a-ban (Isten parancsa Ábrahámnak a kivonulásra, és az isteni áldások), amely magya- rázatot ad az azt követő pátriárkái történetekre, és éles határvonalat szab az őstörténet és a pátriái־- kai történetek között.

181