Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete
mány, a nem papi szövegek, amelyet ״Jahvistának"13 nevezünk (2,4b-4,26; 6,1- 9,29*; 10,1-3111,1-9 ;״). A két szövegtípus jelenlétét általában elfogadják a kutatók, minden másban, a nevezett szövegeknek a Pentateuchus egészéhez ill. más témáihoz való viszonyában és korában saját értelmezési irányukat követve eltérnek egymástól. A kutatók egy jelentős része még ma is az okmány-elmélet modelljének alapján a értelmezi az őstörténet részeit és szerkezetét15 16. Eszerint az őstörténet kánoni formája a valamennyi Pentateuchus témát átfogó két forrás, a Jahvista17 (fogságig) és a Papi- írás18 (fogságtól) irodalmi anyagából jött létre. Hozzá kell azonban tenni, hogy az ok- mány-elmélet klasszikus formája mellett ma a források értelmezésében és munka- módszerükben az egyes kutatók különböző mértékben az újabb kutatás megállapítá- sait is érvényesítik.19 Mindkét forrás kiterjed a Genezis könyve 1-t 1 fejezetének egészére, s így megálla- pítható, hogy az őstörténet mai formája előtt mind a Jahvista, mind Papi-írásnak sa- ját őstörténete volt20, amelynek terjedelme, teológiai és irodalmi sajátosságai a bibliai szövegből felismerhetők. Ez az irodalmilag és teológiailag különböző típusú két sző- vég elég nagy pontossággal meghatározható a kánoni formában. A két elbeszélés-ösz- szefüggést a Pentateuchus nagyredakciója során dolgozták egyetlen folyamatos egész- szé, de irodalmi és teológiai sajátosságaik a kánoni formában is (amely egy új össze- függés, új teológiai jelentéssel21) érvényesülnek. A kezdetek két változata részben ki- egészíti egymást, sok részletben viszont eltérnek egymástól (lásd pl. a vízözön törté- nete). Üdvtörténet! szemléletüktől függően is önálló utat követnek (lásd pl. a Papi- írásban a történelem világperiódusokra osztása). A kutatók a kánoni forma elemzésé- nél különböző hangsúlyokkal, de érvényesítik az eredeti források irodalmi és teológi- ai sajátosságait. 15 A Jahvista megnevezést többértelműen használják a Pentateuchus kutatással összefüggésben. Az ok- mányelmélet a Jahvistán az egész Pentateuchuson átfutó egyik önálló okmányt vagy forrást értik, amely párhuzamos az Elohistával és a Papi-írással. Azok a kutatók, akik elutasítják az okmányéi- méletet, a Jahvistán a Pentateuchus keletkezéstörténetének azt a fázisát értik, amikor kialakult a va- lamennyi Pentateuchus témát átfogó ún. Pentateuchus-elbeszélés. A jelen esetben még nem kívánjuk meghatározni, hogy Jahvistát melyik értelemben vesszük. Ugyanez érvényes a papi szövegekre vo- natkozóan. Itt még nem határozzuk meg, hogy a papi szövegeket az okmányelmélet értelmében az Jahvista és Elohista okmánnyal párhuzamos önálló okmánynak ill. forrásnak, a Papi-írásnak tekint- jük, vagy pedig csak a Jahvista (J. Van Seters) vagy a Pentateuchus témák (K. Rendtorff) redakciós rétegének, vagy az E. Blum által (Studien zum Komposition des Pentateuch, 1990,278-285 old.) sem forrásnak sem redakciós rétegnek értelmezett papi kompozíciónak (PK). 16 Pl. ZIMMERL1, W., J. Mose 7-71, (ZBK 1.1), Zürich 19673; WESTERTvlANN, C.,: Gén Ült, (BK. 1/1), Neukirchen-Vluyn 1974, 19833; SCHARBERT, J., Genesis 7-7 7, NEB, Würzburg 19852; RUPPERT, L, Genesis, Ein kritischer und theologischer Kommentár 7. Teilband Gén 7, 7-7 7,26, FzB 70, Würzburg 1992; SEEBASS, H., Genesis 7. Urgeschichte (7, 7,-7 7,26), Neukirchen-Vluyn 1996; SOGG1N, J. A., Das Buch Genesis, Darmstadt 1997. 17 A Jahvista forrásra vonatkozóan a különböző állásfoglalások ismertetésével bővebben lásd RÓZSA, H., Az Ószövetség keletkezése I., 263-273 old. ו״ A Papi-írásra vonatkozóan a különböző állásfoglalások ismertetésével bővebben lásd RÓZSA, H., Az Ószövetség keletkezése I., 208-220 old. 19 Az okmány-elmélet ismertetését a kutatástörténet egyes fázisaiban egészen napjainkig lásd RÓZSA, H., Az Ószövetség keletkezése /., Budapest 1999■', 63-74.88-92.375-378 old. 211 A jahvista és a papi őstörténet részletes elemzését bőséges irodalmi utalásokkal a kánoni szövegből lásd WITTE, M., Die biblische Urgeschichte, (papi) 119-150, (jahvista) 151-205 old. 21 A papi és jahvista szövegeket egybedolgozó redaktor szövegeinek elemzését és végső redaktor káno- ni formát meghatározó teológiáját lásd WITTE, M., Biblische Urgeschichte, 209-324 old. 175
