Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete
A Papi írás őstörténetének szerkezete két egymással ellentétbe helyezett elbeszélés- egységre szerkesztett. A teremtés elbeszélés a kezdetet írja le, anélkül, hogy utalna az ember bukására. A vízözön elbeszélés, amely bemutatja a bűnt és a bukást, kontraszt- ban áll a kezdettel. A kezdet (a teremtés) ugyanis úgy ábrázolja a teremtést mint a ká- őszből létrejött rendet, míg a befejezés (a vízözön) viszont azt ábrázolja, hogy a káosz ismét betör a rendbe. Ebből az is következik, hogy az őstörténet végkifejletét a vízözön elbeszélésben kell keresni. A Papi-írás súlypontja a szövetség (9,1-17). A papi szövet- séghagyomány (amelyben a szivárvány az új világrend biztonságának szimbóluma) szoros kapcsolatban áll az Ábrahám szövetséggel (amelynek jele Izraelben a körűimé- télés). A két szövetség összefüggése alapvető a papi szerzel számára az egész Pentateu- chusban: az Isten és az egész világ között létrejött szövetséget a világnak Izrael rituá- lis engedelmessége közvetíti, amellyel Isten szövetségre szólító hívását követi. A Papi- írás őstörténete tehát Izrael egész üdvtörténetére szerkesztett és egyúttal annak előfel- tétele. Szerkezeti összefüggését a genealógiákból álló keret kölcsönzi. Az őstörténet össze- függésében minden nagyobb egység egy szerkezetet meghatározó toledot formulával kezdődik vagy végződik (5,1; 10,1; 11,10) és ez folytatódik a pátriárkái hagyomány- ban is. A genealógiák révén megy át az őstörténet a pátriárkái témába22, és rajtuk ke- resztül a kettő összefüggésben áll egymással23. A teremtést pedig egy toledot formu- la (2,4a) kapcsolja a világ történetébe. Az őstörténet Jahvista változata jóval színesebb és gazdagabb Papi-írásénál. Ebben a genealógiáknak nincs olyan jelentőségük és súlyuk mint a Papi-írásban. Inkább csak összekötő elemek vagy keretet alkotnak az elbeszélések számára. Anyaga elsősorban elbeszélésekből áll. A Jahvista őstörténet átfogó képet rajzol meg az emberről ill. élet- teréről, amelyben az Isten és az ember cselekedetei ellentétes irányúak. Az emberi va- lóságot kettősség jellemzi. Egyrészt az isteni rendjelen van életében és meghatározza existenciáját, másrészt az autonómia és a bíín következményei is ott tevékenyek. A szerző ugyanakkor az Izrael üdvtörténeti tapasztalatára támaszkodva Istent egyszer- re mutatja be teremtő, irgalmas és üdvözítő s egyben büntető, az embert számonkérő voltában. A Jahvista műben az őstörténet, ellentétben a papi őstörténettel, önálló, saját jelen- téssel rendelkező elbeszélő egység, amely mint ilyen került be az Izrael kezdeteit leíró Jahvista elbeszélésbe. Ezért nincs a Jahvista őstörténetben utalás az Ábrahámtól Mó- zésig tartó elbeszélés-összefüggésre. A Gén I2,l-4a-ban (Isten parancsa Ábrahámnak a kivonulásra, és az isteni áldások) találunk először magyarázatot az azt követő pát- riárkai történetekre, amely egyúttal határvonal az őstörténet és a pátriárkái történe- tek között24. 22 Bl.ENKINSOPR II Pentateuco, 119-120 old. 23 Az őstörténetet a Papi-írás összefüggésében lásd COATS, G. W, Genesis I. 35-39 old.; ZENGER, E., Gottesbogen in elén Wolken. Untersuchungen zu Komposition und Theologie dér priesteríichen Urgeschichte (SBS 112), Stuttgart 1983; Einleitung in das Alté Testament, 1998 ', 153-157 old.; WEIMAR, P., art. Gencsisbucb, kol. 788-789 24 Az őstörténetet a Jahvista összefüggésében lásd COATS, G. W., Genesis I. 35-39 old.; ZENGER, E., Beobachtungen zűr Komposition und Theologie dér jahwistischen Urgeschichte: Das Dynamik im Wort, Fs Katii. Bibelwerk, Stuttgart 1983, 35 - 54 old.; Das jahwistische Werk - ein Wegbereiter des jahwistischen Monotheimus?: Gott, der cinzige (QP 104): E. Haag szerk., Freiburg - Basel, - Wien 1985, 26-53 old.; Einleitung in das Alté Testament, 1998 * 165-166 old.-------- 176 -------
