Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Az első évezred nyugat-európai keresztény filozófiája
125,4 7 7)86. Hinkmár azt az utasítást adta, hogy amennyiben visszavonja tanítását és megmarad az igaz hitben, ne tagadják mg tőle a többi testvérnek kijáró temetést és ha- lottas officiumot. Ha azonban kitart makacsságában, ne részesítsék ilyen temetésben, de az emberséges temetést ne tagadják meg tőle87. Amikor elközelgett a vége, azt a vá- laszt adta a jelenlevő testvéreknek, akik kérdezték visszavonja-e helytelen nézetét? Hogy nem teheti és az áldozást (közösséget - ״communio") nem fogadhatja el a tekin- télytől. ״így méltatlan életéhez méltó halállal fejezte be életét és elment az őt megille- tő helyre" (vö. Csel 1,25 Júdásról)88. A predesztináció-vitába bekapcsolódtak a kor kiváló teológusai: Paschasius Radbertus89, Ratramnus és maga a legkiválóbb teológiai tekintély, Scotus Eriugena90 is. Ratramnus a predesztinációról91 Két könyvet írt erről a kérdésről. A predesztináció-vitában a ״kettős eleve elrende- lést" képviseli a Szentírásra és Szent Ágostonra hivatkozva92. Első könyvének lénye- ge: senki sem fog kételkedni Isten bölcsességében, mindentudásában és gondviselésében (pro - videntia): ״ő aki mindent ismer, ő rendel el mindent" (Zsid IV: qui omnia novit disponit universa), amennyiben figyelmesen vizsgáljuk a Szentírást, észrevehetjük, hogy Isten nem csak az emberek jóakaratát irányítja a jóra, hanem azt is, akik a vi- lágnak szolgálnak, valamely eljövendő jótett vagy büntetés érdekében, rejtett, de két86 ״Si ... dicit unam Deitatem esse credendam et confitendam personaliter, nisi suum concitus corriga- censum, revera cum Sabellio audire meretur anathema... Hinc enim haeretici sabelliani dicti numcu- patique sunt etiam patripassiani, quia noluerunt, nec omnino potuerunt negare Deum Patrem pas- sum..." (uo. 475). Ez Arius tana Hinkmár szerint. Ratramnus is arianizmussal vádolta a görögöket a filioque tagadása kapcsán. Feltehetőleg ez az elképzelhető legsúlyosabb vád a teológiában. 87 ״Si fideliter dolet, et quam recte mota sit erga eum episcopalis auctoritas vel sero cognoscit, vel si ad satisfactionis plenitudinem omnia quae ab eo male sunt sensa vel viva voce, vel signo conpetendi damnaverit, et communionem ecclesiastice unitatis ac pacis voce vel signo competenti petierit, reconciliatio et communio illi non denegetur, sicut Coelestinus et Leo, et Sacri canones decreverunt. Et si in hac confessione hac communione obierit, sicut caeteris fratribus ita et illi communem sepulturam, ac sepeliendi officium et orationem post obitum exhibete..." (uo. 616kov) - ״Et si ... in obstinatione sua permanens fuerit mortuus... cum psalmis et hymnis ad sepulturam deportavi, vel in communi fratrum sepultura sepeliri non debet, privatae autem sepulturae humanitas, sicut vobis dixi, ei non est deneganda." (uo. 618) 88 'Et cum jam finis ejus adpropinquaret, fratribus qui haberant, ut a pravo suo sensu et perversa sententia revocaret, et communionem sacram perciperet sua dentibus respondit, a suo se sensu et sententia revocare et communionem per auctoritatem non posse accipere: sicque indignam vitam digna morte finivit et abiit in locum suum." (uo.) 85 ״Sed et venerabiles abbates synodo ipsi (sc.l. ״apud Moguntiam habitam" - R.Z.) interfuere, Ratbertus corbiae ..." (PL 125,85) - ״Ratramnus nihilominus monasterii corbeiae monachus libellos duos, quos nobis examinandos dedisti, ea intentione elaboratos correxit, ut ostendat quatenus sicut electi ad vitam, ita et reprobi a Deo predestinentur ad mortem." (PL 125,90) 90 Vö. Angenendt, 443kov 9י PL 121,11-80 92 ״Ex his que breviter de beati Augustini libri collegimus" (PL 121,41) - ״Ante quam de malorum pre- destinatione loquamur, quid sit predestinatio beati Augustini dictis doceamus" (U0.43.) - ״In his ... manifestissime monstrat geminam venerabilis Augustinus predestinatione" (Uo. 48.) - ״Hac senten- tia ostendit venerabilis Augustinus malos propter iniquitatem superbiae damnationi predestinates, non autem ad peccatum, quoniam peccatum non est ex Deo." (Uo. 48.) - ״Item in libro decimo quin- to De Cicitate Dei ... Item in libro novissimo De Civitate Dei ..." (Uo. 48; 49.) 159
