Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Az első évezred nyugat-európai keresztény filozófiája

ség kívül legigazságosabb szándékkal (pl. a fáraó megátalkodottsága /Kiv7,3/: ״ad ostendendam in illo virtutem Dei")93. Az emberek akaratát is ő irányítja, hogy végre- hajtsa általuk amit akar, ő aki nem akarhat semmi rosszat94. ״Ki adta a száját az em- bernek, ki tesz némává és süketté, ki adja a látást és a vakságot? Nemde én az Úr, az Isten? (Kiv4,ll) - majd íz 56,9: ״Nemde én adom a termékenységet és teszek meddő- vé?" - ״Az Úr adja a halált és ő éltet, ő vezet az alvilágba és onnan vissza. Ő tesz sze- génnyé és gazdaggá, ő aláz meg és emel föl" (lKir 2,6) - ״Nem ti választottatok en- gém, hanem én választottalak titeket". Istennek ez a szabadon adott ajándéka a hit. Ez maga Krisztus műve (et ipsum credere in Christo, opus est Christi - Szent Ágostonra hivatkozva)95 96. ״Hogy ezt egyeseknek megadja, másoknak nem, abban senki sem fog kételkedni, aki nem akar nyilvánvalóan szembeszegülni a Szentírással96. Nagyon sok dolog látszatra rossz, mégis Isten szándékát szolgálja97. Az ellenség hatalma semmit sem tehet, hacsak a felsőbb hatalom meg nem engedi98. Szent Gergellyel megállapítja (Liber Moralium XXIX ut. fej.): ״Van aki el akarja, és el is tudja érni a helyes élet ma- gaslatát (volet et valet); a másik nem akarja és nem is tudja: ismét más akarja, de nem tudja, és van aki tudja, de nem akarja. Ki tud különbséget tenni az ítéleteknek meny- nyei titkai között?"99 Mint a predesztináció-vita többi résztvevője, Ratramnus és Isten útjainak kifürkészhetetlenségére hivatkozik100.

Az első könyv a szentek predesztinációjának igazságával végződik; ebből követke- zik a gonoszok eleve elrendelésének kérdése. Ismét Ágostonra hivatkozva felel a kér- désre: mi a predesztináció? ״Azt mondja Ágoston a De Praedestinatione c. könyvében: A predesztináció valami előrebocsátottat (másként: előrelátottat), megelőzőt, vagy előre elrendelőt jelent a jövőbeli dolgokra nézve. Ezekkel a szavakkal rámutat, hogy az előrebocsátás, vagy megelőzés predesztináció (előre elrendelés) a szavakban ugyan kü- lönböző, jelentését/értelmét tekintve azonban nem101״. Isten a kegyelem ajándékozója azok számára, akiket az örök életre rendelt, és ő részesíti mint igazságos bíró a bűn- tetésben azokat, akiket az örök halálra rendelt. A megoldást Ágostonra, Cassiodousra, Fulgentiusra és Sevillai Izidorra hivatkozva abban látja, hogy Isten nem a bűnt rendel- te el eleve, hanem a büntetést: ״gonoszságot nem rendelte el eleve, csak azt, hogy a

93 PL 121,16.: utalás Szent Ágoston De libero arbitrio 20. fejezetére

94 Uo. 18.: ״Agit enim omnia potens in cordibus hominum etiam motu voluntatis illorum ut per eos agat, quod per eos agere ipse voluerit, qui omnino injuste aliquid velle non novit."

95 Uo. 30.

96 ״Et hoc donum quibusdam dari, quibusdam non dari, omnino non dubitet, qui non vult manifes- tissimis Sacris Litteris repugnare." (Uo.)

97 ״In hac republican que est universus mundus, omnipotens Deus sicut et rector, ita et dispositor est, et omnia quefiunt illius dispositioni serviunt. Nam quamvis multa fiant, que contra illius voluntati repugnari videntur, inde etiam eius dispositioni serviunt." (Uo. 34.)

98 ״Potestas inimici nihil valet, nisi quantum superna potestas concesserit." (Uo.24.)

99 ״Alius censitudinem bene vivendi et volet et valet: alius nec volet, nec valet: alius volet, et non valet: alius valet et non volet. Quis ergo ista iudiciorum coelestia secretia disputiat?" (Uo. 20.)

00 ״Nemo ergo perscrutari appetat, cur cum alius repellitur, alius eligatur; vel cur cum alius eligatur alius repellatur ... Attestante Paulo: 'Inscrutabilia sunt judicia ejus et investigabiles vie ejus'." (Uo. 21.) - ״O altitudo divitiarum sapientie et scientiae Dei, quam inscrutabilia sunt judicia ejus! (Romi 1,33)״ (Uo:35.)

01 ״Predestinatio quippe remittendo (al. revidendo) et preveniendo vel reordinando futurum aliquid dicitur. Quibus verbis ostendit quod premissio et reordinatio, sive preventio, predestinatio sit et in verbis differre, senso vero non discrepare." (Uo. 43.)

160