Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Az első évezred nyugat-európai keresztény filozófiája
Hinkmár részben más tekintélyek idevágó véleményéből készített ״florilégiumot", részben saját beszédeit tette közzé76. Isten örök életre teremtette az embert, de tudta, hogy az ember kárhozatnak indul, de tudta, és eleve az életre rendelt egyeseket, és örök életet rendelt számukra77. A ״kettős elrendeltség" (gemina predestinatio) Szent Gergely egy szövegének félreértéséből származik78. A kegyelem csak abban különbözik a pre- desztinációtól, hogy az utóbbi a kegyelem előkészítése, az előbbi pedig már maga az ajándékozás79. Az első emberben elveszítettük az akarat szabadságát, de Krisztus által visszanyertük, és így van szabad akaratunk a jóra, amelyet megelőz és segít a kegye- lem, és szabad akaratunk a rosszra, amelyet elhagyott a kegyelem. Akaratunk pedig azért szabad, mert megszabadította a kegyelem, és meggyógyította a romlástól80. Szent Ágoston ismeretében Hinkmár sem akar lemaradni Gottschalk mögött. A hippói püspökre hivatkozva állítja többek között, hogy a szabad akarat elegendő a rosszra, de kevés a jóra, hacsak nem segíti a mindenható ״Jóság"81, valamint: az akarat első szabadsága abban volt, hogy tudjon ne vétkezni82, a végső sokkal nagyobb lesz: ne tudjon vétkezni. Prosper Vincenciánusok ellen intézett beszédéből többek között az alábbi példát emeli ki: ״A halhatatlanság serlege/itala amely gyengeségünkből és az is- teni erőből készült, mindenkinek javára válhat; de ha nem isznak belőle, nem gyógyít"83. Hinkmár vitába bocsátkozott Gottschalk szentháromságtanával is. Ennek eredménye a ״Collectio de una et non trina deitate"84. Az istenség egységének esetében mindig fel kell tenni a kérdést (substiliter interrogari elehet): vajon természet szerint (naturaliter), vagy személy szerint (personaliter) érti ezt? Ha személy szerint érti, a sabelliánusokkal és patripasszionistákkal éri az ״anathéma"85. Ha viszont fél az ״ana- thémá"-tól, úgy Istent természete szerint egynek, személy szerint ״háromságnak" (trinam) kell hinnie és vallania. Ha pedig három istent, három istenséget vall, úgy az arianizmus vádját vonja magára. (״Cum autem illi, et Latini consensus paris, damna- verint et damnant, anathematizaveriunt et anathematizent Arianos, qui colunt tres majestates, treis pietates, tres potestates, tres deos, atque tres deitates" - De una... PL 76 Hinkmár egész teológiai tudása csodálatra méltó olvasottságában van. (vö. Schrörs: Hinkmár, Erz- bischof von Reims, 1884. 166.0. Grabmann után) 77 ״Deus hominem creavit, quem constituere ad aeternitatem voluit, et non ut periret predestinavit; periturum autem illum prescivit qui factus est massa perditionis totius humani generis, ex qua mas- sa perditionis prescivit et predestinavit ante omnia saecula quosdam ad vitam, et vitam illis predes- tinavit aeternam..." (PL 125,112) 711 ״Quia quidam, ... predestinationes ex verbis sancti Gregorii plurali numero posuerunt, ut hinc pre- destinationem geminam perdocerent, qua sancti ad vitam, et sicut illi dicunt, reprobi predestinantur ad mortem." (uo. 181) 79 ״Inter gratiam porro et predestinationem hoc tantum interest, quod predestinatio est gratie preparatio, gratia vero iam ipsa donatio." (uo. 111) 111 ״Libertatem arbitrii in primo homine perdidimus, quam per Christum Dominum nostrum reevepi- mus, et habemus liberum arbitrium ad bonum prevrentum et ajutum gratia, et habemus liberum arbitrium ad malum desertum gratia. Liberum autem habemus arbitrium, quia gratia liberatum, et gratia de corrupto sanatum." (uo. 182) 82 ״Et Sanctus Augustinus in libro De correctione et gratia: Liberum arbitrium ad malum sufficit, ad bonum autem parum est, nisi adiuvetur ab omnipotente Bono." (uo. 195) tó ״Et item beatus Augustinus: 'prima libertas voluntatis erat posse non peccare; novissima erit multo maior: non posse peccare"', (uo. 207) 84 ״Prosper accionc prima contra Vincentianos (Resp. 1.) dicit: 'poculum quippe immortalitatis quod confectum est de infirmitate nostra et virtute divina, habet quidem in se ut omnibus prosit; sed si non bibitur, non medetur.'" (uo. 296) 88 PL 125,474-618 158
