Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
orosz szerzőnél is, akiről igen gyakran derült ki, hogy vagy rejtve közli, vagy ki se meri mondani illetve nem akarja levonni a beavatottabb számára kézenfekvő követ- keztetéseket - azaz ő is másképp beszél, ״mint a szabad emberek", ami viszont szinte kizárja a historiográfustól joggal elvárható, tudományos hitelességet feltételező meg- közelítést, ami az egyháztörténetben is legalább ugyanúgy alapkövetelmény, mint ál- tálában a tudományban42. Ámbár lehetséges, hogy itt is az a hozzáállás mutatkozik meg, amelyet a már idézett nem kommeráló ortodox hívő emlékírásában idéz, leírva potenciális adatközlői reakcióját érdeklődésére: ״Maholnap visszatérnek a hatalomba a kommunisták, változatlanul mindenről hallgatni kell. Árthat nekünk, ne hivatkozzon ránk. "43 A Katolikus Egyház megjelenítése a műben; NÉHÁNY PONTATLANSÁG A SZOVJETUNIÓBELI GÖRÖGKATOLIKUSOKKAL KAPCSOLATBAN A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány problémát ebből a körből: Az Onasch-féle részben a szerző pl. tagadja a jeles vallásfilozófus Szolovjov egyesü- lését az Egyetemes Egyházzal, csak arról tud, hogy egyszer egy keleti katolikus pap- nál megáldozott44 - pedig V Ivánov, a jeles orosz költő, aki valaha bizonyos értelem- ben tanítvány!, személyes kapcsolatban volt Szolovjovval (tőle származik egyébként a II. János Pál pápa által kedvelt, két tüdővel lélegző egyetlen Egyház képe) már Ί911- ben beszélt egy Moszkvában tartott Szolovjov-emlékülésen arról, hogy az valódi ka- tolikusnak vallotta magát45, aki számára nincs különbség Kelet és Nyugat között, az- az saját személye szintjén mindenképpen megkísérelte az Egyház egysegehék megva- lósítását. Bergyajev is állítja, hogy Szolovjov meghajolt a Katolikus Egyház Pétere előtt. Sőt 1927-ben, a találgatások ™״grzünhiese érdekében, egy az 1896 február 18- ár! bekövetkezett katolizálását igazoló okirat is publikálásra került, amelyet N. Tolsz- toj, a Szolovjovot meggyóntató orosz görögkatolikus lelkész és a szertartáson jelenle- vő tanúk igazoltak. (Szolovjov a gyónás után ószláv nyelven mondta el a Tridenti Zsi- nat Hitvallását, majd megáldozott a Tolsztoj atya által celebrált Aranyszájú Szent János-Liturgián.)46 Fontosnak látszik, a már említetteken kívül, néhány Cipin-féle 20. sz.-i részben fel- lelhető további megállapítás és adatközlés47 kiemelése, esetleg helyesbítése ill. kom42 Még ha az utószó mintha megbocsátóbb is lenne e tekintetben. 42 SZM1RNOV, op.cit., 237. 44 Sajnálatos, hogy a magyar fordító, nyilván a szerkesztő egyetértésével, valamiért az unitus termi- nust részesíti előnyben, még jó hogy más vonatkozásokban nem a görögkeleti jelzőt használja; Onasch számára pedig a katolikus jelző a latin szinonimája, függetlenül pl. Szolovjov felfogásától, amit századunkban olyan jeles teológusok is hangoztattak, mint H. U. von Balthasar, és mai ma- gyár teológiai szakirodalomban is már bevettnek számít, hogy a pl. CCEO-t vagy a pápai megnyil- vánulásokat, enciklikákat ne említsük. 45 CöopHUK cmameü o Conoeteee, Epraccejib !994, Ivanov - 53, Bergyajev - 145. 41י A. ΟΚΟΠΟ-ΚΥΠΑΚ, &naanMnp Cojiobbcb h Kamni-mecTBO, in Khtok, 1 8-Ί2, !927, 42-46; közreadja: ti, 38, 1997 dec., Párizs 47 A szovjet írástudók szabályai szerint, amelyekre az utószó is felhívja figyelmünket (bár valamilyen szinten ez a jelenség talán más körökben is kimutatható olykor), a tények hangsúlyos megjelenítése vagy az amúgy ismertek mellőzése szintén jelentős információ-értéket hordozhat.
