Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
mentálása is - egyrészt mivel némi jelzésértéket is tulajdoníthatunk ezeknek az egy- házközi kapcsolatok jelene és távlatai vonatkozásában, másrészt azok a magyar olva- só egyes már meglevő egyháztörténeti ismereteinek is ellentmondanak. Itt két temati- kailag összefüggő csoportra kell felhívnunk a figyelmet: az Orosz Ortodox Egyház 20. sz.-i megnyilvánulásaira Rómával és Görögkatolikus Egyházzal kapcsolatban, ill. har- madikként az egyháztörténettel áttételesebben összefüggő ukrán kérdés szerepeltetését is megemlíthetjük (a szovjet rezsimmel ill. módszereivel való máig kísértő összefonó- dásról tanúskodó további elemek kimutatását terjedelmi okok miatt fogjuk mellőzni). Pl. Cipin csaknem két oldalon át ismerteti a Tyihon pátriárka halála után egy hét- tel az egyik központi újságban, az Izvesztyijában közreadott, később a pátriárka vég- rendeletének nevezett ״Kiáltványt" (amelyet egyébként az orosz külső és belső emig- ráció azonnal jobb esetben hamisítványnak vagy a teljes behódolás jelének tartott, mi- vei az Egyházat az új, közismerten ateista államrenddel való összehangolódásra szó- lította fel). Mivel egy katolikus kiadványként megjelent könyvet ismertetünk, a kato- likusokra is vonatkozó részt idézzük: "... a szent igaz hit ellenségei, a szektariánusok, f katolikusok, protestánsok, ״újítók", istentagadók és a hozzájuk hasonlók arra fognak törekedni, hogy az ortodox egyház életének minden pillanatában ártsanak neki... Csak meg kell nézni, hogy mi történik Lengyelországban, ahol a 350 templomból és kolos- torból mindössze 50 maradt, a többit vagy bezárták vagy katolikus templomokká alakítottak át..." A szerző így zárja a Kiáltvány ismertetését (emlékeztetünk arra, hogy ezt 1994-ben írja le): ״Ez a dokumentum alapozta meg azt az irányzatot, amelyet eltökélten köve- tett Tyihon pátriárka minden utóda, aki a legfelső egyházi hatalom birtokába ke- rülf48״ - azaz Alexij pátriárka, ha valóban eltökélten követi az azóta szentté avatott Tyihon pátriárka nevéhez kapcsolódó irányelveket, napjainkban se tarthatja kérész- tény testvéreinek a katolikusokat, hanem az igaz hit ellenségeinek. Szerzőnk megálla- pítása nyomán ill. a Kiáltvány hivatalos ortodox revideálásának hiánya miatt talán nem lenne haszontalan részletesebben is megvizsgálni ezt a dokumentumot, hogy az Orosz Ortodox Egyház belső történelmét jobban megérthessük, sőt egyházközi kap- csolatainkat is reálisabban prognosztizálhassuk. Már említettük Szergij metropolita 1930-as tiltakozását az ellen, hogy XI. Piusz fel- hívta a világot az imádságra az üldözött orosz keresztényekért: ״Túlzásnak és felesle- gesnek látjuk a római pápa fellépését, amelyre nekünk, ortodoxoknak nincs semmi szükségünk."49 Ez a hozzáállás mutatkozott meg a továbbiakban is, itt csak a hábo- rú után a szovjet táborba került Ortodox Egyházak 1948-as moszkvai tanácskozásá- ra utalunk, amikor a résztvevők ״elítélték a római kúriát az Ortodoxiára nézve bőm- lasztó intézkedései és az unió kitartó erőltetése miatt". A tárgyalt történetírás szépség- hibája ehelyütt csak az, hogy a terv szerzője által a Keresztény (nemkatolikus) Egyhá- zak Világkonferenciájaként elképzelt, de a világ más Ortodox és egyéb Egyházainak el- lenállása miatt végül csak szűkebb körű tanácskozásként realizált rendezvény meg- szervezésére maga Sztálin adta ki a parancsot már 1945. március 15-én, (bár lehetsé- ges, hogy szerzőnk nem ismerhette az Orosz Ortodox Egyház ügyeit felügyelő Taná- csának Elnöke, Karpov által fogalmazott ״A katolicizmus és az ortodoxia kölcsönvi- szonya, valamint a Vatikán és az Orosz Ortodox Egyház múltbeli kapcsolatai" c. 5 7140 ■u CIPIN, op.cit., 202. « CIPIN, op.cit, 215. *
