Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
Legalább annyira komoly hiányosságnak tűnik, hogy Cipin csaknem teljesen elke- rüli az állami egyházüldözés okainak és mechanizmusának behatóbb elemzését, bár a vonatkozó dokumentumok legalább 10 éve elvileg kutathatók ill. publikálásra kerül- tek, sőt olykor igen különös álláspontot képvisel: Karpov egyik megnyilvánulásáról, aki az Orosz Ortodox Egyházügyi Tanács első elnöke volt, 1943-60 között működött ebben a minőségében, Cipin csaknem rokonszenwel azt jegyzi fel, hogy nem volt ben- ne megtévesztő szándék, hogy ״tömegével nyitották meg az ortodox parochiákat" az ő idejében, pedig pont ő az a személy, aki kidolgozta és mintegy 15 éven át realizálta az Orosz Ortodox Egyház teljes állami felügyeletének részleteit, annak, úgy tűnik, szinte mindmáig működő negatív következményeivel együtt41, a Karpov-feljegyzés- ben rögzített elvek és módszerek lettek később az egész szocialista táborban, és így Magyarországon követetett állami egyházpolitika meghatározói. Visszatérve a vezetők történetére: az utószó szerzője egy konkrét példa nyomán fo- galmazza meg, hogy az Orosz Ortodox Egyház történetéhez (amely, mint megállapí- tottuk, előttünk nagyrészt vezetői történeteként jelenik meg 20. sz.-i részében) csak nagyfokú empátiával lehet közelíteni, a 20. sz. Orosz Ortodox Egyházát joggal nevez- ve hol az állam által kíméletlenül üldözöttnek, hol fenyegetettnek, hol megtűrt ״túsz- nak". ״Túszoktól pedig nem szokás elvárni, hogy mindig és minden szempontból úgy beszéljenek vagy nyilatkozzanak, mint a szabad emberek..." A recenzens messzeme- nőén egyetért azzal, hogy így kell közelíteni az Egyház vezetői viselkedéséhez az adott történelmi helyzetben, azonban legnagyobb sajnálatára az olvasás során nem egyszer jó esetben valami hasonló túsz-mentalitást volt kénytelen tapasztalni magánál a mai Ez pedig a szerző a mai állapotokról való véleménye: ״A Moszkvai Patriarchátusról komolyan nem is érdemes beszélni - külső képe szerint ugyan ortodox, de amúgy a párt-nomenklatúra és különle- ges szolgálatai részlege, semmi több" (Ibid., tót, ill. 95 jegyzet). A főpapok a KGB igénybevételével bonyolított egymással való fizikai leszámolásával és az egyházi értékek kezelésével kapcsolatban: ״általában mindaz, ami összefügg a Moszkvai patriarchátussal - totális kriminalisztika. Az egész ál- Iám, amelyet a bolsevikok hoztak létre és amely a mai napig folytatódik - egy megbecstelenített és megerőszakolt ország felett gyakorolt gigantikus és állati banditizmus. És mint a bolsevik banditiz- mus része, a Moszkvai Patriarchátus semmivel se különbözik a többitől - rablások, besúgások, gyil- kosságok, fajtalanság". Itt jegyezzük meg, hogy mint ezt már említettük, az idézett véleményeket közlő moszkvai szerző- nek a jelenről is megvan a véleménye, ezt példázza a mai ortodox papokat bemutató leírása: ״Most a szergiánusoknál a párttitkárokat a papok váltották fel és büszkén járnak reverendában az utcán, kövér, felhizlalt, import kozmetikával feldíszített papfeleségeik mellett. Szeretnek sivítva fékezni kül- földi márkájú autóikkal, a járókelőkre ijesztve, ahogy ezt a csecsen maffiozik teszik. Ezek is, azok is vidáman mosolyognak aranyfogaikkal a kékes üvegeken át, ráijesztve a juhokra, a félénk polgárok- ra." (129 jegyzet). Szmirnov a mai Oroszországban az Orosz Egyház szinodális periódusának vele- járóival kapcsolatos kiábrándulást is a hivatalos Egyházzal való összefüggésében látja: ״E kiábrán- dultsággal a háttérben a szergiánusok kísérletei a szinodális államegyház külső pompájához való visszatérésre ostobán és anakronisztikusán hatnak. Érdemben a bolsevista álegyházat Rüdiger Alexej álortodoxiára cseréli, a volt szovjet rabokat a ceremónia ünnepélyességével varázsolva el. (Szmirnov a mai helyzetről ide lábjegyzetként fűzi: A demokratákká átfestett kommunisták nagyon is távol áll- nak az elpusztult Oroszország cári ügyintézőitől, akik, hiányosságaik mellett, őszintén hívő embe- rek voltak és nem szenvedtek tudathasadásban, mint a volt párttitkárok, akik még keresztet se tud- nak vetni helyesen." (232-233). Mindenesetre tény, hogy a szovjet utódállamok nagy részében az Egyházak működését szabályozó törvények magukon viselik az előző időszak jeleit, működnek az Egyházügyi Hivatalok - csaknem változatlan állománnyal (a szerző maga is részt vett társaival egy ott tartott politikai tartalmú megbeszélésen, amelyen a hatalom elvárásai az Egyházakkal szemben is érintve voltak). CIPIN, op. át., 235. Vö. PUSKÁS, L, op. át. 107, 175 sköv., Karpovról - ibid. 249. 138 ו4
