Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
Cipin krónikájában, mint ahogy más Egyházak történetében is, szép számmal ta- lálkozunk csaknem mindegyik felvázolt személyi sorssal. Korábban már feltettük a kérdést: meddig mehet el egy Egyház a világi hatalommal való viszonyában a világban való rendeltetésszerű működése biztosítása érdekében, van-e olyan határvonal, amelyen túl a még elfogadható mértékű megalkuvás a fenn- maradás érdekében az alapcél elárulásává kezd válni. Ezt ki kell egészítenünk még va- lamivel: elképzelhető az is, hogy az említett képzelt vonalról bizonyos korokban, po- zíciókban és körülmények között egyszerűen és pragmatikusan elfeledkeztek. A MEGALKUVÁS PSZICHOLÓGIÁJA; A HELYTÁLLÁS ÉS TANÚSÁGTÉTEL PÉLDÁI; az Orosz Ortodox Egyház vezetői válasza az üldözésre - megalkuvó helytállás? Ezért a tárgyalt történetírás olvasásakor is fontos, hogy szem előtt tartsuk azokat a válaszokat, amelyeket az említett szindróma körében adtak keresztény eleink, de még kortársaink is, hiszen az végül is a hit megélésével kapcsolatosan jelentkezik min- den időben, a korábbi idők egyháztörténelmében, de még korunk és régiónk helyi Egy- házai mind feltártabbá váló történetében is bőven találunk információkat a kérdésről. Júdás, mint tudjuk, ráébredt arra, mit tett. De vajon árulásnak tartotta-e magatar- tását az üldözést vállalók által Júdásnak tartott17, Cipin által az Ortodoxia nagy vé- delmezőjének nevezett Havriil Kosztelnik görögkatolikus pap, aki rövidesen a Vörös hadsereg bejövetele után megszervezte az ún. iniciatív csoportot, feladata a galíciai uk- rán Görögkatolikus Egyház az Orosz Ortodox Egyházzal való ״újraegyesülésének" az elősegítése volt18. Az Ortodoxiához térő görögkatolikusok eseteit szerzőnk így kom- mentálja: ״A galíciai és kárpátaljai volt görögkatolikusok közül egyesek őszinte meg- győződésből egyesültek újra vérrokon testvéreikkel az Ortodox Egyház kebelében, amelyhez elődeik ősidők óta tartoztak, mások pedig nem meggyőződésből, hanem a körülményekre való tekintettel csatlakoztak, mivel a Görögkatolikus Egyház legálisan nem létezhetett, vagy azért, mert nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az Or- todoxia és a Katolicizmus közötti vallási különbségeknek. Megint másokat az oppor- tunizmus vezérelt. A görögkatolikusoknak egy maroknyi csoportja az Ortodox Egy- házon kívül maradt".19 17 A hitvalló Chira Sándor, a Munkácsi Görögkatolikus egyházmegye egyik titkos püspöke emlékira- taiban Kosztelyniket, a lembergi teológiai tanárt galíciai aposztatának nevezi, az Ortodox Egyházba áttért kárpátaljai paptársait pedig sunyi bérencekként, egyik helyi vezetőjüket a Júdások archidiakónusaként emlegeti. In PUSKÁS, L., op.cit., 162, 163. 18 CIPIN, op.cit., 241-242. 9י CIPIN, op. cit., 242. Kár, hogy az Orosz Ortodox Egyház történetírója csak a volt görögkatolikus pa- pok vonatkozásában vállalkozott Egyházuk elhagyása, ill. ortodox újraegyesülésük okai árnyaltabb elemzésére, itt ezt annak érzékeltetésére idézzük, hogy kifejezzük hiányérzetünket az ortodox hierar- chia és papság magatartása efféle összetettebb leírása hiánya miatt, hiszen az állammal szemben ők is kényszerhelyzetben voltak. Tájékoztatásul: 1949-ben 131 kárpátaljai görögkatolikus pap egyesült az Ortodox Egyházzal (közülük idővel legalább 41 visszatért, 1 szerzetes viszont azonnal megnő- sült, ateista agitátor lett), 187 maradt az Ortodox Egyházon kívül (közülük szabadlábon 46, a töb- bi börtönben) - a Magyarországon is többször publikált statisztika talán megérdemelt volna egy láb- jegyzetnyi pontosítást a történeti munkát szerkesztő részéről a teljes létszám 60 %-át kitevő az Or- todoxiával nem egyesült kárpátaljai görögkatolikus papság ״maroknyi csoportját" illetően. = 130
