Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
Az előbbi leírás Egyházukat elhagyó szereplőit az ortodox szerző nem minősíti áru- lóknak, bár a megalkuvást mint motívumot említi. A tárgyalt kiadványban amúgy se a tételes és nyilvánosan ismert árulás kérdésének kezelése látszik problematikusnak. A szerző több ortodox aposztázia-esetet említ20, erkölcsi értelemben közéjük sorolva az ún. ״újítók" vezéralakját, Vvegyenszkij papot is, pályafutása a műből részleteiben is rekonstruálható. Azonban a tárgyalt mű legfontosabb üzenetét a helytállás kiemelkedő példái jelen- tik: megrázóan szép Venyiamin Kazanszkij pétervári metropolita (és 3 társa) vértanú- ságának története. A szerző hosszan idézi a metropolita utolsó beszédét az ítélethirde- tés előtt azon az 1922 május végén tartott bírósági tárgyaláson, amelyet a pétervári templomok ereklyéi és kincsei elkobzása elleni tömeges tiltakozás miatt folytattak le: ״... Nem tudom, mi lesz ítéletük - élet vagy halál -, de bárhogyan is döntenek, én áhí- tattal fogok felnézni az égre, magamra veszem a kereszt jelét - a szent főpap ekkor széles mozdulattal keresztet vetett és azt mondom: ״Dicsőség neked, Uram, Istenem, mindenért!" A szerző egy kivégzése előtt írt levelét is közli: ״... Az emberek még poli- tikai meggyőződésükért is képesek mindent feláldozni... Nekünk, keresztényeknek, rá- adásul főpapoknak, nem kell-e hasonló bátorságot tanúsítanunk mindhalálig, ha va- lamennyire is hiszünk Krisztusban, az eljövendő örök életben!...21״ Itt jegyezzük meg, hogy az ortodox vértanúkat illetően a magyar olvasó némi kü- lön önvizsgálatára is szolgálhatna, ha megtudná, hogy az orosz egyházüldözés egyik szállóigeként visszatérő, egyébként Cipin által is idézett képéhez, aki más kirívó vértanúság-töréneteket is említ, neki is van némi köze: ״Tambov-megyében magyar csekisták a Királyajtó felé feszítették fel a meztelen papot és szuronnyal döfték át mell- kasát, mint az Üdvözítőét".22 A kitartás-megalkuvás kérdésének kezelése az Egyház mindenkori legfelsőbb veze- tői történetének felvázolásában látszik problematikusnak a tárgyalt munkában. Vo- natkozásukban a szerző mintha azt sugallná, hogy ők is mindig és mindenben helytálltak.23 Ugyanakkor az általa közölt tényekből mintha nem egészen ez rajzolódגט Pl. CIPIN, op.cit., 180, 194 21 CIPIN, op.cit., 190-193. Az előbb említett Vvegyenszkij, az ún. ״újítók" vezetője, akit, 2 társával együtt, talán gyengeségből, Tyihon pátriárka 1922 május elején bízott meg a Szinódus ügyeinek ideiglenes intézésével, miután rábeszélésükre előzőleg lemondott a vezetésről, még ugyanabban a hónapban tevőlegesen részt vett a Pjotr vértanú metropolita letartóztatásában és perében, sőt mint a Legfelső Egyházi Kormányzat meghatározó személyisége egyházi kiközösítését is kimondatta. Az ortodox vértanúkról 1. még pl. 73,174. 22 Csekista - a CSeKa tagja (Hpe3BbmcaHHa>1 Komhcchh, a szovjet állambiztonsági szervek első elnevezése), CIPIN, op.cit., 174, ül. A. CMHPHOB, Yracmne HenoMHuaiomne b óere BpemeHH /A kialudt nem- kommerálók az idők futásában/, in Cimeoji (S1MVOL) N1998 ,40״ Bibliothéque Slave de Paris, 159- 269. - szerk. biz.: X. Léon-Dufour s.j., Párizs, Sz. Averincev akad., Moszkva stb., 224 - másodszor is azért említjük, hogy felhívjuk erre a különös írásra az érdeklődők figyelmét. 2:1 Pl. a meghatározó és hosszantartó egyháztörténelmi szerepet játszó Szergij Sztragorodszkij metropolita (pátriárka) vonatkozásában ezt annak utóda, Alexij Szimanszkij pátriárka szavaival jelzi: ״Amikor Szergij Őszentsége vállalta az Egyház vezetését, empirikusan közelített az Egyház helyzetéhez, amelyet a körülötte lévő világban szemlélt, és a korabeli valóságból indult ki." Sőt hosszan idézi a Szergij pátriárka halála után két évvel megjelent méltatást: ״... minden nehézséget legyőzött, minden megpróbáltatásban helytállt. Gazdag személyiségében a legkülönfélébb tehetségek egyesültek, amelyek rendszerint kizárják egymást, és ugyanilyen lelki tulajdonságok jellemezték. Mélyen gondolkodó teológus volt, Isten országának örökkévalósága felé forduló széleskörű és sokoldalú műveltséggel rendelkező, nagy tudós, aki az emberi történelem fordulópontjairól különleges felfogást vallott. Lefegyverző jósága és szelídsége törhetetlen akarattal párosult. Amikor 131
