Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
tatlan történeti tény, hogy a zsidóság nagy része elutasította az evangéliumot, s az egyház elszakadni kényszerült Izraeltől. Ebből következőleg Lukács kettős műve apó- log etikus célzatú is. Világossá kívánja tenni, hogy az immáron többségében pogány- keresztényekből álló egyház üdvtörténeti folytonosságban áll az ószövetségi kinyilat- koztatással, annak ellenére, hogy Izrael a krisztusi örömhírrel szemben elutasító ma- gatartást tanúsított és tanúsít.26 Erre az apologetikus szándékra utal az, ahogyan a kettős mű befejeződik. Feltűnő, hogy a Cezáreából Rómába történő hajóút részletes le- írása után Lukács milyen röviden szól Pál római működéséről. A hangsúly a Rómá- ban élő zsidókkal való találkozáson van. Pál ״Mózes törvényéből és a prófétákból", va- gyis az Ószövetségből igyekszik őket meggyőzni Jézusról, de tanúsága nem talál egy- öntetéi elfogadásra. Ezt követően az apostol ünnepélyes kijelentést tesz, amelyben az íz 6,9-10 idézetével Izrael megátalkodottságát állapítja meg, s egyben a pogányok en- gedelmességét hangsúlyozza (ApCsel 28,26-28). E tekintetben mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy az Izraelre való irányult- ság, az Izraelnek adott lehetőség, illetve Izrael üdvtörténeti elsőbbségének a kidombo- rítása mindvégig megfigyelhető mind az evangéliumban, mind pedig az Apostolok Cselekedeteiben. Igen nagy hangsúlyt kap az a tény, hogy az ígéretek beteljesedése mindenekelőtt Izraelnek szól. A Benedictusban Zakariás hirdeti, hogy a Messiás elkül- désével az Úr, Izrael Istene ״meglátogatta és megváltotta népét", s ezzel teljesítette, amit ״a szent próféták szájával ősidők óta" meghirdetett (Lk 1,68.70). Ugyanez a gon- dolat jelenik meg Pál pizídiai Antióchiában elmondott beszédében: ״Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert az Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust" (ApCsel 13,32-33; vö. még ApCsel 2,38). Az igehirdetés elsődleges címzettjei is az izraeliták. Annak ellenére, hogy Lukács az evangélium első fejezeteitől kezdve tudatosítja, hogy a Jézus által hozott üdvösség a pogányoknak is szól (vö. Lk 2,31 köv; 3,6; 3,23-38), Jézus működését majdnem ki- zárólag Izraelre korlátozza. Feltűnő, hogy a forrásként felhasznált Márk-evangélium- ból elhagyja azokat a részeket (pl. Mk 7,24-8,26), melyekben Jézus pogány területen tesz vándorutat. Lukácsnál az egyetlen esemény, amely pogány területen történik, a gerázai megszállott meggyógyítása (Lk 8,26-39). Az apostolok igehirdetése is először a zsidóságra korlátozódik, s csak később (István vértanúhalála után) kezdődik el a po- gánymisszió. Pál apostol tevékenységének bemutatásánál is megjelenik Izrael elsősé- ge: Pál először mindig a zsinagógába megy, s a zsidók részéről történet elutasítás után fordul a pogány okhoz. Az ígéretek Izraelre való irányultsága mellett a zsidóság részéről megnyilvánuló fo- kozódó ellenállás és elutasítás témája is végigkíséri a kettős művet. Az elutasítás ténye már a gyermekségtörténetben, Simeon jövendölésében megfogalmazást nyer: ״íme, ő Bár a kettős műben ténylegesen felfedezhetők tévtanítók elleni intések (Lk 6,43-45; ApCsel 20,29 köv), a polémia mégsem olyan erős, hogy benne a megírás legfőbb célját kellene látni. 26 A lukácsi kettős mű (főleg az ApCsel) megírásának célját ilyen irányban határozzák meg többek között az alábbi kutatók: JERVELL, J., Luke and the People of God. A New Look at Luke-Acts, Minneapolis 1972; LOHF1NK, G., Die Sammlung Israels. Einc Untersuchung zuv lukanischen Ekklesiologie, München 1975; PLÜMACHER, E., Apostelgesdiichte, TRE III (1978) 483-528; DUPONT, J., La conclusion des Actes et son rapport a !'ensemble de I'ouvrage de Luc: Nouvclles études sur les Actcs des Apotres, Paris 1984, 457-511; FUSCÖ, V, Progetto storiografico e progetto teologico nell'opera lucana: La storiografia nella Bibbia (Atti della XXV1I1 settimana biblical, Bologna 1986, 123-152; MUSSNER, E, Apostelgeschichte, Wurzburg 19882, 7-11.-------- 109 -------
