Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
ló egységben és a szenvedéstörténetben). Emellett még egyszer utalhatunk a Lk 24,46- ra, amely összefoglalásszerűen mind Jézus működését, mind az apostoli igehirdetést az írások beteljesedésének tekinti. R. Pesch találó megfogalmazása szerint Lukács ״be- teljesedés-történetet" (Erfüllungsgeschichte)24 írt. Az üdvtörténeti folytonosság alátámasztását szolgálja Jeruzsálem központi szere- pének a kiemelése is. Jézus útja Jeruzsálembe vezetett, hogy szenvedésével és feltárna- dásával beteljesítse az írásokat, illetve Isten üdvösségtervét. A tanítványok útja pedig Jeruzsálemből indul ki, hogy - szintén Isten üdvösségtervének beteljesítéseként - Krisztus tanúiként ״megtérést és bűnbocsánatot" hirdessenek minden népnek (Lk 24,47; ApCsel 1,8). Lukács igen erőteljesen hangsúlyozza az apostoli prédikáció és a Jézus tanítása kö- zötti folyamatosságot. Az Apostolok Cselekedeteinek rövid bevezetőjében a feltámadt Krisztus megjelenéseit összefoglalva így fogalmaz: ״Kínszenvedése után megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és négy- ven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik" (1,3). Nem sokkal később pe- dig az apostoloknak adott jézusi küldetésről szól: ״A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el majd benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeábán, Szamariában, egészen a föld határáig" (1,8). Jézus tanítása a tanúknak adott megbí- zatásba torkollik. A tárgy, amely Jézus tanítását az apostolokéval összeköti, Isten országa. Lukács a későbbiek folyamán is többször megemlíti, hogy az igehirdetők Isten országát hirdet- ték. Erre főleg akkor tér ki, amikor új igehirdető lép színre (pl. Fülöp: 8,12; Pál: 14,22). Már szó volt róla, de itt ismét meg kell említeni, hogy az Apostolok Cselekedeteiben különösen is kiemelt a Tizenkettő és Pál közötti folytonosság, amely egyrészt Pál és a jeruzsálemi egyház szoros kapcsolatában mutatkozik meg, másrészt abban, hogy Pál prédikációja alapvető hasonlóságot mutat Péterével, aki a Tizenkettő képviselője. A szerző még a könyv utolsó mondatában Pál római fogságával kapcsolatban is azt hangsúlyozza, hogy az apostol - éppúgy, mint Jézus és a Tizenkettő - ״Isten orszá- gát" hirdette. 4. Üdvtörténet és Izrael A kutatók jelentős része úgy látja, hogy az üdvtörténeti folytonosság bemutatását nemcsak az időbeli távolság tette szükségessé, amely Lukács korát Jézus működésé- nek idejétől elválasztotta, és nem is csak a tévtanítók veszélye, amelyre a szerző oly- kor-olykor utalást tesz (pl. ApCsel 20,29 köv)25, hanem mindenekelőtt az a tagadha1972, 32-79; WILCKENS, U., Die Missionsreden dér Apostelgeschichte. Form- und traditionsge- schichtliche Untersuchungen, Neukirchen 19743; SCHNEIDER, G., Apostelgeschichte I, 95-103. A beszédekben feldolgozott hagyományos anyag jelentőségét hangsúlyozza: DUPONT, J., Les discours missionaires des Actes des Apotres: Études sur les Actes des Apotres, Paris 1967, 133-155; PESCH, R., Apostelgeschichte I, 42-45. 24 PESCH, R., Apostelgeschichte I., 30. 25 Egyes biblikusok a lukácsi kettős mű fő céljának a gnosztikus veszélytől való megóvást tekintik. Vö. BARRETT, C. K., Luke the Historien, 62; SCHÜRMANN, H., Evangelienschrift und kirchliche Unter- weisung, 140; TALBERT, C. H., Die antidoketische Frontstellung dér lukanischen Christologie: Das Lukas-evangelium (szerk. Braumann, G.), 354-377. — 108 -------
