Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
II. Lukács üdvtörténet! szemlélete Abból, hogy Lukács kettős művében a történeti érdeklődés teológiai érdeklődéssel párosul, arra következtethetünk, hogy a szerzőt a történelem nem önmagában - pusztán emberi tényezőiben - érdekli, hanem annyiban, amennyiben üdvtörténet, va- gyis az üdvösség megvalósulásának helye. Most Lukács üdvtörténeti szemléletének sajátos pontjaira irányítjuk a figyelmet. 7. Isten üdvözítő tervének beteljesedése Lukács többször is utal Isten emberekkel kapcsolatos ״tervére", amely Jézus műkő- désében és az Egyház életében valósult meg. E tekintetben a következő, főleg Lukács kettős művében gyakori kifejezések emelhetők ki: 1. ״Isten akarata" {hé búié thu theu: Lk 7,30; ApCsel 2,23; 4,28; 20,27); 2. ״Rendelni" (orizó: Lk 22,22; ApCsel 2,23; 10,42; 11,29; 17,26.31), illetve ״előre rendelni" {proorizó: ApCsel 4,28) 3. ״Kell" (c/ei): Ez a meglehetősen hétköznapinak tűnő ige a Biblia (főleg az apokaliptika) nyelvén Is- ten előre elhatározott tervét juttatja kifejezésre. A kettős műben összesen negyvenszer szerepel, mégpedig többnyire a Lukács egyéni hagyományából való vagy az ő szer- késztől tevékenységének tulajdonítható szövegekben (pl. Lk 13,33; 17,25; 19,5; 24,26; ApCsel 1,16; 4,12; 17,3; 19,21 stb.). ״Isten tervének" előtérbe állításával szorosan összefügg a ״beteljesedés" hangsúlyo- zása. A ״beteljesedés", főleg a prófétai jövendölések beteljesedése nem kizárólag Luk- ácsra jellemző téma, ám Lukácsnál a fogalom a sajátos üdvtörténet! szemlélethez kap- csolódik. Ez abból is látható, hogy a beteljesedés nemcsak az Ószövetség ígéreteivel kapcsolatos, hanem általánosan Isten tervével. A Jézus színeváltozásáról szóló elbe- szélésben arról olvasunk, hogy Mózes és Illés ״dicsőségben jelentek meg, és eltávozd- sáról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kell majd beteljesednie" (Lk 9,31). A jeru- zsálemi útról szóló fő részt Lukács ezzel az ünnepélyes mondattal vezeti be: ״Amikor beteljesedtek fölvétetésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy" (Lk 9,51). Külön említést érdemel az előszó, amelyben Lukács jelzi: művének tárgya a ״közöt- tünk beteljesedett események" (Lk 1,1). A plérophoreó ige található itt, amelynek je- lentése: ״teljesen betölt", ״beteljesít". Pontosan ez által az ige által válik világossá, hogy Lukács nem profán értelemben vett történelmet akar írni, annak ellenére, hogy az elő- szóban szereplő szavak egy része {diégészisz, pragmata, kathexész) a hellenista törté- neti könyvekben is előfordul. Az ״események" {pragmata), amelyekről Lukács elbeszé- lést készít, nemcsak egyszerűen megtörténtek, hanem általuk az Ószövetség ígéretei, illetve Istennek az üdvözítő terve teljesedtek be. született, hanem más alkalommal, mégpedig (feltehetőleg) a Gál 2,l!-!4-ben említett antiőchiai konfliktus után. Lukács (vagy az általa felhasznált forrás) tehát egyetlen elbeszélésben két különböző esemény emlékét dolgozta fel. A kérdés részletesebb tárgyalásához vö. STROBEL, A., Das Aposteldekret als Folge des antiochenischen Streites: Kontinuitát und Einheit (Festschrift für F. Mussner), Fixiburg !981, 81-104; BÖCHER, O., Das sogenannteAposteldekret: Vöm Urchristentum zu Jesus (Festschrift für J. Gnilka), Freiburg 1989, 325-336. 104
