Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
2. Üdvtörténet! korszakok Lukács üdvtörténeti szemléletének sajátossága a korszakokra való felosztás. E te- kintetben H. Conzelmann német biblikus Die Mitte der Zeit című könyve (Studien zűr Theologie des Lukas alcímmel)14 alapvető műnek számít. Conzelmann szerint Lukács három periódusra osztotta fel az üdvösségtörténetet: 1. Izrael kora a teremtéstől Ke- resztelő János bebörtönzéséig; 2. Jézus kora: a nyilvános működés kezdetétől a mennybemenetelig; 3. Az egyház kora: Jézus mennybemenetelétől a parúziáig. A szóban forgó könyv címe arra utal, hogy Conzelmann szerint Lukács Jézus ko- rát tekinti az idő, vagyis az üdvtörténet középpontjának, amely jellegében is világo- san elkülönül mind az előkészítő periódustól (Izrael korszakától), mind pedig az egy- ház időszakától. Az Izrael korszaka és a Jézus ideje közötti határvonal a Lk 16,16-ban jut kifejezésre: ״A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki sürgető meghívást kap abba." A mondat szerint az Ószövetség Keresztelő Jánosig tart (Jánost is beleértve), az új korszak csak Jézus mű- ködésével kezdődik el. Erre utal egyébként az a (fentebb már említett) mód is, ahogyan Lukács Jézus működését elhatárolja Jánosétól (vö. Lk 3,19-22). Hogy az egyház ideje is új üdvtörténeti korszak, azt Conzelmann főleg a Lk 22,35-38-ból vezeti le. Ebben a szakaszban, amely a szenvedést megelőző búcsúbeszéd része, Jézus így buzdítja tanít- ványait: ״Amikor küldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedte- tek-e hiányt valamiben?... Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is. Akinek pedig nincsen, adja el köntösét és vegyen rajta kardot." Az, hogy Jézus tanítványainak szüksége lesz dolgokra, melyeket eddig nyugodtan nélkü- lözhettek, mutatja: valami radikálisan új kezdődik számukra. A békés, sátán-mentes időszakot a megpróbáltatások ideje, az ״ecclesia pressa" ideje követi. Ezzel kapcsolat- ban meg kell jegyeznünk, hogy Conzelmann szerint Lukács úgy mutatja be Jézus nyilvános működésének idejét, mint amelyben a sátán semmiféle kísértő vagy tárna- dó tevékenységet nem folytatott. Éppen ezért kizárólag Jézus ideje a ״ma" (Lk 4,21), az üdvösség időszaka. Az egyház időszakából csak visszatekinteni lehet az üdvösség múltbeli megvalósulására, illetve várni a jövőbeli megvalósulást. Conzelmann természetesen arra a kérdésre is választ keres, hogy milyen céllal ala- kította ki Lukács ezt a sajátos üdvtörténeti perspektívát. Fő okként a parúzia kitoló- dását nevezi meg. Mivel Krisztus második eljövetele nem következett be oly gyorsan, mint ahogyan azt az első keresztény nemzedék várta, ezért Lukács a közeli parúzia helyébe egy hosszú üdvtörténeti folyamatot helyezett. Ezzel azonban megfosztotta eszkatológikus jellegétől a kérügmát.15 Jézus a végidőt hirdette, s helyébe az üdvös- ségtörténet lépett. Mindaz, ami a hívőkre és a világra vonatkozik, elveszíti eszkatoló- gikus színezetét, és mindaz, ami az idők végét illeti, a távoli jövőbe helyeződik át. 14 Tübingen 19645. A könyv első kiadása 1954-ben jelent meg. u ״Midit, dais Gottes Reich nahe herbeikam, 1st die frohe Botschaft, sondern daS durch das Leben Jesu die Hoffnung auf das künftige Reich begründet ist." ״Das Neue, was Jesus (gegeniiber dem Tauter) lehrt, 1st nicht die Botschaft von dér Nahe des Reiches, sondern die vöm Reich überhaupt." CONZELMANN, II., Mitte, 31 és 105. 105
