Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
lágosan mutatja: Lukács számára nem az a lényeges, hogy a vándorlás során ponto- san hol is tartózkodik Jézus, hanem az, hogy hová tart. Az út vége felé Jerikó neve ugyan kétszer szerepel (18,35; 19,1), de ez megmagyarázható azzal, hogy Jerikó Je- ruzsálem közelében fekszik. Említése ennélfogva az úti cél közelségét jelzi az olvasó számára. Nem kétséges tehát, hogy Lukács az úti beszámolóval Jeruzsálem és a Jeru״ zsálemben bekövetkező események fontosságát kívánta kidomborítani.12 3° Az Apostolok Cselekedeteit tekintve mindenekelőtt az emelhető ki, hogy Lukács egyetlen témát sem tárgyal kimerítően. Az első részben (1-12. fej.) több Péterrel kap- csolatos epizód is szerepel, de utána már csak a jeruzsálemi zsinattal kapcsolatban van róla szó. A zsinat után neve nem jelenik többé meg. Lukács leghosszabban Pál szemé- lyével, térítő útjaival és fogságával foglalkozik, de itt sem beszélhetünk kimerítő be- számolóról, hiszen Pál életének vége (a római per és a vértanúhalál) nem kerül bemu- tatásra. Érdekes, hogy párhuzam figyelhető meg Péter és Pál között: Péter a jeruzsá- lenii templomban meggyógyít egy bénát (3,1-10), ugyanúgy gyógyít Pál is Lisztrá- ban (14,8-12); Péter feltámasztja Tabitát (9,36-42), Pál pedig Eutikhoszt (20,7-12); Péter csodálatosan szabadul a börtönből (12,6-18), ugyanúgy Pál is (16,22-34). Péter látomás hatására fordul a pogányokhoz (10,9-23), Pál is látomásban kap indíttatást arra, hogy európai térítőútját megkezdje (16,6-10). A Péter, illetve Pál által elmondott beszédek tartalma is nagy hasonlóságot mutat (vö. pl. 2,14-36, illetve 13,16-41). A párhuzam által az a meggyőződés jut kifejezésre, hogy Péterben és Pálban ugyanaz a Lélek mííködik, illetve Pál azt folytatja, amit Péter megkezdett. 4° Lukács elbeszélésének célzatossága még világosabban látható azokból az eltéré- sekből, amelyek az Apostolok Cselekedeteinek Pállal kapcsolatos elbeszélései és a páli levelek között kimutathatók. A Galatákhoz írt levélben Pál azt állítja, hogy a megté- rést három évi arábiai tartózkodás követte, s csak azután ment Jeruzsálembe, hogy találkozzék az apostolokkal (Gál 1,17). Az Apostolok Cselekedeteiben nincs szó arábi- ai tartózkodásról: Pál nem sokkal a megtérése után felkeresi az apostolokat (ApCsel 9,26). Lukács a páli levelekben említett feszültségekről - Pál és Péter antióchiai vitájá- ról (vö. Gál 2,11-14), illetve a zsidózókkal folytatott kemény küzdelméről - sem szól. Az apostoli zsinatról is más módon számol be, mint Pál. Pál ugyanis - szintén a Galata levélben - azt hangsúlyozza, hogy erősen küzdenie kellett az igazáért, és hogy a po- gányok körülmetélkedését követelőknek semmiféle engedményt nem tett (Gál 2,4 köv). Majd egyértelmííen kijelenti, hogy a ״tekintélyesek" semmivel sem ״terhelték meg" őt (Gál 2,6). Az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélésében (15,1-29) az a feltűnő, hogy Pál nagyon a háttérben marad. Itt Péter és Jakab beszéde áll a középpontban, utána pedig ״az apostolok és a presbiterek" hoznak döntést. Ez ugyan kimondja, hogy a pogánykeresztények nem kötelesek körülmetélkedni, de néhány rituális kötelezett- séget (tartózkodás a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól; 15,29) mégiscsak előír számukra.13 A felhozott példák mutatják: Lukács az Apostolok Cselekedeteiben Pál és a Tizenkettő, illetve Pál és a jeruzsálemi egyház szoros kapcsolatának, egységének bemutatására törekszik, s ezáltal a páli utat a jeruzsálemi közösség által legitimizálja. u Az úti beszámoló szerkezetéhez és teológiájához a kommentárokon kívül vö. SZÉKELY J., Structure and purpose of the Lucan travel accunt, Folia Theologica 8 (1997) 61-112. י;י A Gal 2 és az ApCsel 15 közötti eltéréssel kapcsolatban a biblikusok nagy része azt a nézetet képviseli, hogy a Lukács által említett záradék (más néven ״apostoli dekrétum") nem a jeruzsálemi zsinaton 103
