Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 3-4. szám - Boda László: Jézus Krisztus mint erkölcstanító

írástudói szemléletének- hanem az evilági értékelésmódnak is, annak az életformá- nak, melynek képviselői a ״kincs, hír, gyönyör" bódulatában élnek.3 Igéit áthidalha- tatlan szakadék választja el az epikureizmustól vagy Hume hírhedett tételétől, misze- rint: jó az, ami kellemes, rossz az, ami kellemetlen. Nem ellentéte viszont a hitelesen emberinek, csupán fölülmúlja azt. Jézus tehát elsősorban és mindenekelőtt léttanító, amit Pál apostol kommentál hiteles teológiával leveleiben úgy, ahogyan azt Franz Böckle megfogalmazta, ami ebben a mondatban foglalható össze: ״Ez lettél Krisztus- ban, tehát eszerint cselekedj".4 Ha mindezt elfogadjuk, akkor viszont már hiteles ke- resztény értelmezéssel beszélhetünk Jézus Krisztusról mint erkölcstanítóról, erre az utóbbira összpontosítva figyelmünket.5

1. Először a teológiai alapállásra kell tekintettel lennünk. Az Ige megtestesülése egy sajátos teremtményi létforma, az ״emberi állapot" fölvállalása, önkéntesen, szabadon, szeretetből.6 S az egyháztörténet tapasztalata igazolja, hogy a pogány népekhez a megváltás üzenetét elvivő misszionáriusok működése is akkor hatásos, ha a küldött - legalább egy időre - felvállalja a megváltásra várók életformáját. Jézus Krisztus így vállalta föl egyetemes megváltásunkat azzal, hogy ״emberré lett" és a kereszten meg- hozta értünk halálos életáldozatát, megtisztítva, beteljesítve és fölemelve ezzel minden vallásos jellegű emberi áldozatbemutatást, a bűnök bocsánatára. Dogmatikailag Isten szeretetének hármas kiáradása nyilatkozik meg benne és általa: a teremtés, a megvál- tás és a világ megszentelése. Az üdvösségtörténet kontextusában a Fiút az Atya küldi, a Szentlelket a Fiú. - Jézus Krisztus valóságos emberségének azonban ismert parado- xona, hogy dogmatikailag könnyebb megérteni istenségét, mint emberségét. Mert a valóságos emberség egészen konkrét következményekkel jár: konkrét történelmi tér- ben és időben kell megjelennie a világban, konkrét nép és földterület keretében, kőnk- rétan mérhető testi s ezzel faji mivoltában, férfiúi nemében, konkrét családban és ro- konsággal, konkrét pszichológiai fejlődéssel. Konkrét emberi tapasztalatokból vett sza- vakkal és konkrét nyelven kellett beszélnie konkrét hallgatósághoz. Mai szemmel néz- ve még azt is hozzátehetjük, hogy az Evolúcióban is konkrét központi helyet kell el- foglalnia, amint annak megközelítésére Teilhard de Chardin tett kísérletet.7 Ennek kéz- deti jele az, hogy Jézus Krisztus a világtörténelem első számú és legkiemelkedőbb sze- mélyisége, akiben az ״erkölcstanítót" megelőzi és megalapozza az erkölcsi cselekvés embere, az, akit a Krisztuskövetés mintaképének, normájának tekintünk.8 Benne va- lósult meg az emberiét teljessége.

2. Az alapkérdés: milyen volt Jézus mint erkölcsi karakter, embersége oldaláról néz- ve? Elsősorban szabályosan fejlődő, pszichológiájában is alakuló-bontakozó, de ugyanakkor egyedülállóan karizmatikus személyiség. Ha nevelőapja, József eleinte

3 Ld. P Hoffmann - V Eid: Jesus von Nazareth und eine christliche Moral. 1975. Herder kd. Die Begründung einer neuen Sittlichkeit in den Antithesen der Bergpredigt. 73-95.

4 A morálteológia alapfogalmai. Bécs, 1975. 12.

5 Ld. SCHÜTZ, A.: Krisztus. Bp. 1940, Szent István Társulat kd. 24. - KONCZ L: Ami Krisztusunk. Bp. 1975, Szent István Társulat kd. 137.

8 Ld. KASPER, W.: Jézus a Krisztus, i. m. 223-262.

7 REZEK, R.: ״Minden valóság központja", (in: Teológiai évkönyv. Bp 1982, SZÍT kd.) 254.

8 KLINGL, A.: Nachfolge Christi - ein moraltheologischer Begriff? (in: Christlich glauben und handeln. 1977, Pathmos kd. 78.). - BODA, L.: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája. Bp. 1987. Ecclesia kd. 131.

82