Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 3-4. szám - Boda László: Jézus Krisztus mint erkölcstanító

megküzdött is a kételyekkel, hogy az-e, akit az álmában kapott isteni üzenet előre jel- zett, a későbbiekben meggyőződhetett róla, hogy valóban az. A jelek szerint már ti- zenkét évesen döntést hozó, kora érett alkatú. Rutinszerűen ismételjük, hogy átélte például még a kamaszkori ״elszakadás" lelki periódusát is, de azt szintén a bontakozó karizmatikus személyiség módján. Emberi megítélés szerinti ״engedetlensége" által anyjának és nevelő apjának okozott fájdalmát az Atya iránti engedelmesség bőségesen kárpótolta, egy olyan cselekvési dilemma-szituációban, amelyben pszichológiai önál- lósulását nyilvánította ki. Aztán már ״engedelmes volt" anyja és nevelőapja iránt, amint az Evangéliumban olvashatjuk (Lk 2,52). Édesanyja, Mária feddő szavai szeli- dek. Ha József vérszerinti apa, akkor ezért is, meg a patriarkális család törvényei sze- rint is neki kellett volna elmondani mindezt. Hogy nem ő mondta, az beszédes bizo- nyíték helyzetére vonatkozóan. József tapintatos nevelőapához illetően viselkedik, amikor hallgat. Az pedig, hogy Jézus önálló döntése kezdetétől, legalábbis az élet lé- nyegi kérdéseiben, folyamatosan a mennyei Atyához fordult és nem őhozzá, minden- nél többet mond erről. Újabb jele annak, hogy meddig terjed nevelőapai szerepe. - Eh- hez kapcsolható Jézus erkölcsi magatartásának kulcskérdése: alapvető szándékának, voltaképpen előzetes döntésének határozott karaktere. Ez pedig a mennyei Atya aka- rátához alkalmazott élet, melyhez következetesen igazodik a legkülönbözőbb életszi- tuációkban, amelynek legnagyobb visszhangot keltő mondata a Miatyánkban: ״Le- gyen meg a te akaratod" (Mt 6,10). Jézus alapvető szándéka: igent mondani az Atya akaratára, ami elválaszthatatlan Isten országától.9 10 11 Amit tehát a dogmatika hitelesen megállapít az Atyával való dialógusra vonatkozólag, azt az erkölcsteológia tovább vi- szí és az alapvető életelhatározás keretében világítja meg. Jézus szava visszatérően iga- zolja ezt: ״Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött" (Jn 4,34), to- vábbá: ״mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött" (Jn 5,30)4°

Zökkenőmentes volt-e ennek az alapvető szándéknak végső döntéssé váló realizáló- sa? Az evangéliumokból kiolvashatóan nem volt az. Ez Jézus életének drámaisága. A dráma lényege ugyanis az akaratok ütközése. Jézus Krisztus mentes volt a bűntől - ez nem tartozik hozzá a hiteles emberi létformához -, viszont nem volt mentes a ki- sértéstől, és ez nem csupán a pusztai hármas megkísértésére vonatkoztatható.11 Ne- héz választási helyzetek dilemmáiban kellett meghoznia végső döntését az Atya aka- rata mellett. És ő meghozta. Meghozta, amikor tanított és amikor végző elhatározá- sának ideje elérkezett, az Olajfák hegyén: ״Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hímem a tiéd" (Lk 22,42). S meghozta a keresztfán is: ״Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). Ezzel egyértelműen a nagykorú erkölcsi személyiség mintáját adja számunkra, mert határozott és céltudatos életformát követ, megváltói küldetésé- nek tudatában. S ezt valósítva hozza meg döntéseit. Alapvető szándéka tehát követke- zetesen realizálódik földi életében.

9 Ld. GUARDINI, R.: i. m. Der Wille des Vaters. 121. - NYÍRI, X: Ki ez az ember? Bp 1976. SZÍT, 95.

10 Ld. BODA, L.: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája. 153.

11 Ld. GUARDINI: i. m. Die Taufe und die Versuchung. 27. - GÁL, F.: Jézus Krisztus a Megváltó. Bp. 1972. SZÍT kd. 107.- ------ 83