Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Boda László: Jézus Krisztus mint erkölcstanító
Teológia 1999. 3-4. szám BODA LÁSZLÓ Jézus Krisztus mint erkölcstanító Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójára Ernst Renant és Albert Schweitzert elég kiemelni azok sorából, akik Jézusban az em- beriség egyik kiváltságos erkölcstanítóját látják és értékelik, például Szókratész vagy Konfucse mellé helyezve. Ez az elismerés azonban egyszerre hízelgő és ugyanakkor akaratlanul is elmarasztaló. Jószándékú, de lényegbevágó félreértés. Olyanféle, mint amikor Nyugaton Petőfiben csupán a forradalmárt méltatják, a költő rovására. Hiszen ma már egyetemesen elfogadott alaptétele a katolikus, sőt az általános keresztény te- ológiának, hogy Jézus Krisztus elsősorban léttanító és csak azután, mintegy ebből kő- vetkezően és csak másodsorban erkölcstanító. A tomista filozófia egyik alaptétele, hogy amint az értelem az akaratot, úgy a lét is megelőzi a cselekvést: ״Operari sequitur esse". S ez pontosan alkalmazható Jézus Krisztus életére és tanítására is. A Názáreti Mester egyértelműen úgy jelent meg a világban, úgy kezdte és folytat- ta nyilvános működését, hogy Isten országát hirdette meg. S ebben személye elvá- laszthatatlan tanításától.1 Keresztelő Szent János hasonlóképpen úgy mutat rá - köz- vetlen közelről - mint akikben elközelgett az Isten országa (Mt 3,2). A kafarnaumi zsi- nagógában nyilvános fellépésekor mondott beszéde megzavarhat bennünket, hiszen Izajás próféta szavait magyarázva mintha erkölcstanítóként mutatkozna be, de az evangéliumok kontextusa minden kétséget kizár. Jézus Krisztus - akár kimondottan, akár kimondatlanul - Isten országát (Bazileia Tú Theú) hirdeti elsősorban, amely sze- mélyében jelenik meg közöttünk és tanításában kap méltó megfogalmazást. ״Tartsa- tok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa" (Mt 4,17). Avatott tekintetű bibliatudósok figyelnek föl arra, hogy a legsajátosabban krisztusi erkölcs- tanként elkönyvelt hegyi beszéd sokat idézett nyolc boldogsága nem ״preszkriptív módon", parancsoló-előíró-rendelkező formában nyer megfogalmazást, hanem kije- lentő, vagyis deszkriptív mondatokban: ״Boldogok akik..." S a végén: ״Boldogok vagytok..." (Mt 5,3-12 - Lk 6,20-26).1 2 Mindez arra utal, hogy Isten országának köz- tünk és bennünk kezdődő életformájából mintegy spontán fakad egy merőben evilági szemlélet számára első pillantásra elfogadhatatlannak tűnő magatartás, olyan embe- ri életforma, melynek képviselői a világ minden zaklatása ellenére is megízlelhetik a lé- tezés örömét. A nyolc boldogság ugyanis valóban eredeti és páratlan szöveg az embe- ri etikákban, ugyanakkor észrevehetően kiélezett ellentéte - nemcsak az Ószövetség 1 Ld erről: BÖCKLE, E: Fundamentalmoral, München, 1977, 197-203 - W. Kasper: Jézus a Krisztus. Bp. 1996, Vigília kd. Jézus küldetése. 75-96. 2 GUARDIN1, R.: Der Herrl. Würzburg, 1959, 11. kd. 75. Die Seligpreisungen. 81 ------ ■
