Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A monoteizmus Izraelben

lagos tiszteletére vö. Oz 13,4-t az Ex 20,3-al és íz 43,11-el; Oz 8,4), amelyet megszeg- tek a kortársak: ״Én vagyok JHWH, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs nélkülem más szabadító" (Oz 13,4). Ozeás igehirdetése feltételez egy korábbi eredetű belső izraelita vitát a baálizált JHWH- hittel szemben, tehát nem ő az első képviselője az ún. ״JHWH egyedül mozgalom"- nak28.

JHWH tiszteletének kizárólagossága áll Hiskija (725-697) (2 Kir 18,4.22) majd Jozija (639-609) király (2 Kir 23,4-20) kultuszreformjának hátterében. Jeruzsálem 701-es ostroma és Jozija reformja (622) közti időszak Júda királysága asszír korsza- kának mondható, amikor nemcsak a nagybirodalom politikai-gazdasági nyomásá- nak, hanem az asszír valláspolitika vazullus államokkal szokásos eljárásának kény- szerét is szenvednie kellett. Az asszír valláspolitika tudatosan belenyúlt a leigázott né- pék kultuszába abból a célból, hogy minden lehetséges nemzeti ellenállást megakadá- lyozzon, s ezért vazullusait a saját isteneinek tiszteletére is kötelezte. Nem világos, hogy Júdában milyen mértékben érvényesítették ezt az elvet, de bizonyosan erőteljes idegen vallási befolyással kellett szembe nézni. Különösen Manasszé király uralkodá- sa idején kell számolni (696-642) egy államilag is pártolt vallási szinkretizmussal. Amikor a Kr. e. 7. század prófétái Szofoniás, Náhum és Habakuk, akik az asszír im- perializmus (Szof 2,13-15; Náh 2,4-11 ;3,15-18; Hab 1,14 köv.), a Júdában tapasztal- ható despotizmus (Szof 1,10 köv.; Hab 1,2-10; 2,5-20) és vallási szinkretizmus ellen (Szof 1,4 köv.; Náh 1,14; 3,4) emelték fel hangjukat (vö. 2 Kir 17; 21), számukra a politikai és szociális ellenállás szimbóluma szintén JHWH kizárólagos tiszteletének hitvallása ״JHWH Izrael egyetlen Istene" volt. A kor igehirdetésében a vallás, a társa- dalom és politika elválaszthatatlanul összefüggött, és úgy látták, hogy JHWH egy vi- lághatalomtól elnyomott és annak rákényszerített vallási kultuszától szenvedő kis nép nemzeti Istene aki azonban egyben a történelem ura, s ezért képes fordulatot előidézni ebben az állapotban29.

JHWH kizárólagos tiszteletére hivatkozva küzd a 7. század második felében deuteronomikus-deuteronomisztikus reform és Jeremiás az égitestek, mint pl. az ég királynéja és Moloch kultusza ellen (pl. Dt 12-13*; Jer 7,17 köv.31; 44,15-19). Jere- miás szemléletes képpel hasonlítja össze JHWH hatékonyságát az istenekével, amellyel egyúttal az ószövetségi istenismeret természetét is megjeleníti: ״Mert kétszeres go- noszságot követett el népem: elhagytak engem az élő vizek forrását, azért, hogy cisz- témákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthat- ják a vizet" (Jer 2,13). Amikor a próféta a pogány istenek kultusza ellen érvel nem ab- ból kérdésből indul ki, hogy léteznek-e vagy sem, hanem abból, hogy van-e hatalmuk, képesek-e segíteni, életet adni. Az összehasonlításból kitűnik, csak JHWH tud életet adni, az istenek tehetetlenek, ami fényt vet valóságukra is (vö. íz 41,24.49; 44,9 köv.

28 Ozeás a JHWH egyedül mozgalom első képviselője lásd pl. WEIPPERT, M.: Synkretismus und Monotheismus: Religionsinterne Konfliktbewältigung im alten Israel (1990): Jahwe und die anderen Götter, (FAT 18) Tübingen, 1997, 1-24 old.

29 DIETRICH, W.: Der Eine Gott als Symbol politischen Widerstands. Religion und Politik im Juda des 7. Jahrhunderts: Ein Gott allein? JHWH-Verehrung und biblischer Monotheismus im Kontext der israelitischen und alt orientalischen Religionsgeschichte, W. Dietrich / M. A. Klopfenstein szerk.JOBO 139), Freiburg / Schweiz - Göttingen, 1994, 463-490 old.

= 48