Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A monoteizmus Izraelben
17). Jeremiás argumentációja azt is tanúsítja, hogy Izraelben az Isten-kérdésre nem a létezés, hanem a hatalom és képesség - lehet-e benne bízni - szempontjából keresik a választ: Izrael egyedül JHWH tiszteli, mert csak ő képes segíteni (vö. Óz 13,4). 3. A Deuteronomiumban az Isten-népe teológia keretében már egy szisztematikus istentan is megtalálható30. A könyv jelenlegi kánoni formája kijelentések sorozatát tartalmazza, amelyek azonban nem ugyanazon a szinten beszélnek Istenről. Az egyes hitvallás jellegű kijelentések a Deuteronomium különböző korú, Jozija idejétől egészen a fogság koráig terjedő irodalmi rétegeibe ágyazva találhatók, s így számot adnak íz- rael istenfogalmának fejlődéséről is. A monoteisztikus karakterű kijelentések mellett megtaláljuk azokat is, amelyek figyelmeztetnek, hogy Izrael csak JHWH-t tisztelje és ne szolgáljon az idegen isteneknek, de azok létét nem tagadják. A Deuteronomium ״is- tentanának" hátterében Izrael monolatrikus gyakorlata áll, ti. ״JHWH a mi Istenünk, JHWH az egyetlen", akit Izraelnek kizárólagossággal tisztelnie kell (Dt 6,4 köv.). Ebből a monolatrikus hitvallásból kiinduló teológia azonban a Deuteronomiumban elvezet az Ószövetség valószínűleg legősibb, a babiloni fogság idején keletkezett (vö. 12,32) monoteista kijelentéséhez ״JHWH az Isten, és nincs rajta kívül senki" (Dt 4,35.39)31. A babiloni fogságban (587/6-538), a nemzeti katasztrófa időszakában Deutero- izajás (íz 40-55) egy kozmikus peres eljárás keretében tehetetlenségükre hivatkozva felfedi az istenek semmi voltát: ״Mondjatok valamit azokról, amik eljövendők, hadd tudjuk meg, mi lesz a végük.... Bizony semmik vagytok, s minden művetek semmi- ség" (íz 41,22 köv.; vö. 41,26; 44,6-8). Ugyanakkor egyértelmű kijelentések forrná- jában kizárja az istenek létét és meghirdeti JHWH egyetlen Isten voltát: ״Én vagyok az első és utolsó, rajtam kívül nincs más Isten” (íz 44,6; vö. 41,4; 45,5 köv. 18.21 köv. 46,9 stb.). Ez a monoteizmus a teremtést (íz 44,24), a történelmet egyaránt egyedül JHWH-ra vezeti vissza, s ezzel megalapozza Izrael és a népek (lásd Ebed JHWH tévé- kenysége, a népek zarándoklata Sionra) reményét is a megváltásra (pl. 44,6; 45). Deuteroizajásnál szintén elismerhető, hogy a monoteisztikus kijelentések alárendeltek a szoteriologikus irányultságnak32, és mellettük továbbra is megmarad az az érvelés, amely az istenek tehetetlenségére és erőtlenségére hivatkozik, hogy képtelenek bárkit is üdvözítni. Az ugyancsak a babiloni fogság összefüggésében keletkezett papi teremtéstörténet bevezető mondata - ״A kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet" (Tér 1,1) - olyan monoteisztikus kijelentés, amely hitvallás az egyetlen Isten létéről és teremtő tévé- kenységéről. Az ég és a föld együttesen a totalitást, a mindenséget jelenti, s ezért, ha nem is mondja ki, hogy a teremtő Istenen kívül nincs más, további isteni erők számá- ra nem marad hely a teremtésben. A hatnapos teremtéstörténet a káoszt és az egész kozmikus rendet bele foglalja a világfeletti Isten teremtő tevékenységébe, ezzel meg- vonja az alapot a valóság mitologikus értelmezésének. 30 A Deuteronomium JHWH-ra vonatkozó teoretikus kijelentéseit BRAULIK, G. dolgozta fel sziszte- matikus és kronologikus rendben Das Deuteronomium und die Geburt des Monotheismus׳. Gott der einzige, (QP 104), H. Haag szerk., Freiburg i. Bg. 1985, 115-159 old., összefoglalólag 147-149 old. 31 BRAULIK, G.: Das Deuteronomium und die Geburt des Monotheismus, 138-147 old. 32 WILDBERGER, H.: Der Monotheismus Deuterojesajas (1977): Jahwe und sein Volk. Gesammelte Auf- sätze zum Alten Testament, (TB 66), München 1979, 249-273 old., 254 old. 49
