Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A monoteizmus Izraelben
rekedett, hogy kimutassa Izrael hitének egyedülállóságát, amelynek legfőbb karakté- risztikuma a JHWH tisztelet kizárólagossága. Ez jellemezte kezdettől fogva Izrael val- lását, noha Izrael nem teoretikus módon beszélt Istenhez fűződő kapcsolatáról. A teo- retikus megfogalmazás későbbi, a fogság idejétől kezdődik. G. von Rád mellett ezt az álláspontot képviseli többek között A. Alt, és M. Noth. G. von Rád véleménye mértékadó lett a biblikusok körében, noha ellenvéleményt is találunk, de ez csak kisebbséginek tekinthető, mint pl. O. Eissfeldt, aki szerint, az ószövetségi szentírástudomány egyik legfontosabb feladata, hogy felismerje azokat az istenségeket, amelyeket a fogság előtti Izraelben JHWH mellett tiszteltek3 A 80-as évektől ismét előtérbe került az izraelita monoteizmus kérdése4, mégpedig a következő megfontolások alapján: 1° A Pentateuchus-hagyomány alapján az izraelita monoteista JHWH-hit kezdeté- nél Mózesnek döntő szerepe van, kiindulása pedig összekapcsolódik a kivonulást kísérő eseményekkel és a Sinai teofániával. A monoteizmus tehát már Izrael kéz- deténél megtalálható, és a Kánaánba bevonuló törzsek a Sinairól viszik maguk- kai. A kánaánita kultusz, közelebbről a Baál kultusz hatásának köszönhető, hogy a királyság korában az idegen istenek tisztelete is megjelenik JHWH mel- lett az izraeliták körében. Az ortodox (monoteista) JHWH-hit védelmében a pró- féták vették fel a harcot a vallási szinkretizmussal, akik nem tettek mást mint visszanyúltak a kezdethez, a mózesi örökséghez, s ennek eredménye, hogy a fog- Ságtól egyértelműen visszaszorul minden idegen hatás és győz a monoteizmus A Pentateuchus-hagyomány történetkritikai megközelítése és kezelése felvetette azt a kérdést, hogy az előbb vázolt kép történetileg mennyire helytálló és igazol- ható a bibliai szövegekből. A Pentateuchus-kutatás jelenlegi állása szerint komoly nehézségekbe ütközik Mózes történeti szerepének tisztázása a Sinai félszigeten le- játszódott eseményekben. M. Noth pl. a Pentateuchus kialakulásának hagyó- mánytörténeti magyarázata kapcsán utalt arra, hogy Mózes nem volt eredeti szereplője valamennyi nagy hagyományegységnek, csak a Palesztinába vezetés- nek, alakját a Pentateuchus-hagyomány többi nagy egységeibe, mint az Egyip- tómból való kivezetés, a pusztai vándorlás és a Sinai hegynél való kinyilatkozta- tás, csak utólag, a hagyomány történeti folyamat során helyezték be5. Nagyobb horderejű az a tény, hogy jelenleg a kutatók jelentős része az Izrael kezdeteit elbeszélő Pentateuchus-hagyománynak késői eredetét vallják (a késői Jahvista: J. Van Seters, R. N. Whybray, H. H. Schmid, M. Rose stb.), s ezért ma kevesebb tör- téneti értéket tulajdonítanak neki. Ennél fogva azoknak az eseményeknek re- konstruálása sem tekintik lehetségesnek6, amelyekkel a monoteizmus kezdetét összekapcsolják. 3 EISSFELDT, O.: ״Zu den wichtisten Aufgaben der alttestamentlichen Wissenschaft gehört die Er- kenntnis der manningfachen Gottheiten, die das vorexilische Israel neben Jahwe verehrt hat" (Neue Götter im Alten Testament /1938/: Kleine Schriften II. Tübingen 1963, 145-146,145 old.). 4 Izrael monoteizmusával összefüggő kérdések átfogó felvázolását mai kutatás tükrében lásd DIET- RICH, W.: Über Werden und Wesen des biblischen Monoteismus. Religionsgeschichtliche und theo- logiegeschichtliche Perspektiven: Ein Gott allein, W. Dietrich / M. A. Klopfenstein szerk., (OBO 139), Göttingen 1993, 9-30 old. 5 NOTH, M: Überlieferungsgeschichte des Pentateuch, Stuttgart, 1948, 172-191 old. 6 A Pentateuchus-kritika jelenlegi helyzetét a szerzők elméleteinek és munkáinak részletes bemutatásával lásd RÓZSA H.: Az Ószövetség keletkezése I., Budapest, 19952, 87-129 old. 38