Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
Lukács is hangsúlyozza, bár nem oly gyakran, mint Máté, hogy Jézus Dávid le- származottja. Ugyanakkor azt is kifejezésre juttatja, hogy Jézus által teljesedik be a Dávidnak adott ígéret, az ún. Nátán-jövendölés (vö. 2Sám 7,14).46 Az angyali üdvöz- let jelenetében olvassuk: ״Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és ural- kodni fog Jákob házán örökké, s uralmának nem lesz vége" (1,32-33). Hogyan való- sül meg ez az örök uralom? A kérdésre az Apostolok Cselekedeteiben Péter pünkösdi beszédéből kapunk feleletet: ״Tudja meg hát Izrael egész háza, hogy az Isten azt a Jé- zust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette" (ApCsel 2,36). A Dávid há- zából származó Jézus messiási uralma tehát a feltámadással lett örök és egyetemes. Lukács sajátossága az ״Úr Krisztusa", illetve ״Isten Krisztusa" megnevezés (2,26; 9,20; 23,35). Mivel az Ószövetségben többször megjelenik ez a kifejezés (vö. lSám 26,9.11;_2Sám 23,1), lukácsi alkalmazását gyakran az Ószövetség hatásával magyarázzák.46 47 Ám a formula azokkal a lukácsi szövegekkel is összefüggésbe hozha- tó, amelyek Jézusnak Isten részéről való felkenéséről szólnak. Mindenekelőtt arról az elbeszélésről kell szólnunk, amellyel Lukács a nyilvános működés bemutatását elkez- di (4,16-30). Jézus a názáreti zsinagógában az íz 61,1-2-t olvassa fel s alkalmazza önmagára: ״Az Úr Lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmi esztendejét" (4,18).48 Az íz 61,1-2 eredetileg Trito-Izajásnak, a babiloni fogságot követő időszak prófétájának küldetésére vonatkozik. Az evangéliumi idézet lényegében a Szeptua- gintát követi, hiszen a vakok látásának meghirdetése csak a görög fordításban olvas- ható, s nem található meg a héber szövegben. Emellett az egyik mellékmondat - ״hogy felszabadítsam az elnyomottakat" - Izajás könyvének egy másik helyén szerepel (íz 58,6). Ezek a különlegességek arra utalnak, hogy a szakaszunkban található idézet, ebben a keverékformában, az ősegyháznak vagy magának Lukácsnak a reflexióját tükrözi vissza.49 Az idézet lényege: Jézust Isten a Szentlélekkel kente fel, vagyis töltötte el, s ezért ő a Szentlélek vezetésével és erejével teljesíti küldetését. Ebben első helyen az örömhír 1. Messiás - Király 46 A Nátán-jövendöléshez vö. RÓZSA H., A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban, Teológia 30/3-4 (1996) 17-36, 24-28. 47 Vö. FITZMYER, J. A., Luke I, 775; ERNST, J., Das Evangelium nach Lukas, Leipzig, 1983, 203; GN1LKA, J., Theologie, 208. 48 A názáreti perikópa SCHÜRMANN H. (Das Lukasevangelium I, Freiburg, 19843, 225) szerint ״bizo- nyos értelemben az evangélium egészét magában foglalja". Egyrészt Jézus programbeszédét talál- juk itt, amely által Jézus küldetésének lényege tárul fel. A jelenet másrészt Jézus és az egyház sor- sát is előrevetíti. Názáret lakói egész Izraelt képviselik, s magatartásuk Izrael későbbi magatartását jelzi. A szakaszhoz a kommentárokon kívül vö. ELTESTER, W., Jesus in Nazareth, Berlin, 1972; BUSSE, U., Das Nazareth-Manifest Jesu, Stuttgart, 1977; SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu, 155-167. 49 Az idézet mindazonáltal teljesen megfelel Jézus küldetéstudatának, hiszen ő azt tartotta fő feladatának, hogy a szegények és az elnyomottak számára meghirdesse Isten üdvözítő uralmának elérkeztét. Ezt tükrözik vissza a boldogmondások (Lk 6,20-23), a Keresztelő János kérdésére adott válasz (Lk 7,22) és mindazok a mondások, melyekkel Jézus a bűnösökkel való asztalközösségét igazolja (Lk 5,31; 19,10). 29
